Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 5-6. szám - Az angol szociális biztosítás

Munkásügyi Szemle 157 folyton egy helyen állniok, hanem a terem közepén mozoghatnak is. Egyegy beteg kezelése eleinte 5 percig tart, azután lassankint mindig tovább, végre egy óráig is kitehető a bőrfelület a lámpák fényének, anélkül, hogy gyúladásba jönne. A tapasztalat ugyanis azt tanúsítja, hogy a test a fényhez mindinkább alkalmazkodik és hozzászokik és hogy idővel nagyobb fénymennyiség szükséges ahhoz, hogy a szervezetre és a beteg testrészre hatást gyakoroljon. Ha az első 8—10 beteg kezelését befejeztük, újabb 8—10 beteg kezeléséhez foghatunk és ha a fénykezelést néhány órán keresztül folytatjuk, naponta tekintélyes számú beteget részesíthetünk fényfürdőkben. Igaz, hogy egy-egy betegnek hónapokig kell kezelés alatt maradnia; de még ha ezt a körülményt tekintetbe is veszszük, akkor is naponta 50—60 beteget, egy év alatt pedig néhány száz beteget fogunk rendszeresen fénynyel kezelhetni. Tapasztalataink alapján mondhatjuk, hogy a szegénysorsú néposztály intézeti fénykezelése nagy haladást jelent a tuberkulózis leküzdésében. A tuberkulózisnál a műtét nem jelent egyszersmint gyógyítást, pedig eddig a sebészeti esetekben a műtét volt a legfőbb gyógyeszköz. A betegek kaptak ugyan csukamájolajat, jódot vagy arzént belsőleg és az orvos hangsúlyozta is a friss levegő és jó táplálkozás szükségességét; de a szülőknek nem igen volt módjukban az előírt kezelést rendszeresen keresztülvinni. A fénykezelés költségeit ellenben a munkáspénztár viseli, ő maga gondoskodik a rendszeres kezelésről és ez a kezelés nemcsak a beteg szervre vonatkozik, hanem az egész szervezetre. Több mint két évi tapasztalat alapján mondhatjuk, hogy nem egy újj, nem egy végtag, nem egy izület valamennyire hasznavehetővé válhatott volna, ha idejekorán hozzáláthattunk volna a fénykezeléshez. Elkerülhető lett volna nem egy végtag amputációja, izületek resekciója, merevsége és eltorzulása, ha a beteg csont és izület évekig magára nem lett volna hagyva, ha nem engedtük volna a gümős (tuberkulózisos) folyamatot egyre terjedni és egyre nagyobb pusztításokat végezni. A fénykezelés a beteg góc körül reakciós lobot idéz elő, amely a beteg terület körülhatárolódásához és az elhalt szövet gennyedés útján való aránylag gyors kiküszöböléséhez vezet. A fénykezelés a roncsolásnak így határt szab és idővel hegképződés útján gyógyuláshoz vezethet. A bőrtuberkulózis sem fog akkora arányokat ölteni, ha a betegek idejekorán kerülnek kezelés alá. Itt a quarclámpávál való fénykezelés magában nem lesz elegendő, hanem csak segédeszköz, amennyiben a helyi kezeléshez más gyógyeszközöket is leszünk kénytelenek igénybe venni, de a quarclámpa itt is hivatva lesz a szervezet ellentálló képességét fokozni és a bőrtuberkulózis folytonos terjedésének gátat vetni. Még ha magában nem is lesz elegendő a quarclámpa fényével való kezelés, sok esetben kiegészíteni fogja az egyéb gyógyeljárásokat. Amikor a betegségnek helyét operációval vagy tuberkulin-injekciókkal, vagy Finsen módszere szerint, vagy Roentgen sugarakkal vagy más gyógyeljárásokkal kezeljük, utána a szervezetben lappangó egyéb helyeket és az egész szervezetet quarclámpafénynyel kezelhetjük. Ami a tuberkulózis által okozott belső bajokat illeti, még nem rendelkezünk elég tapasztalattal a quarclámpa hatása tekintetében. De kétségkívül vannak olyan belső bajok is, - különösen a mell- és hasüreg nyirkmirigyeinek idült tbc-os megbetegedései és az idült gümős hashártyalob, — amelyek quarzlámpafénynyel való kezelésre meglepően javulnak, sőt teljesen meg is gyógyulhatnak. Az 1914. december 1.— 1917. január 31-iki időközben a budapesti pénztár Csengery-utcai rendelőintézetében fénykezelésben részesített betegek gyógyulási eredményeiről a következő adatokat közlöm;