Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 3. szám - Az állam és a társadalom szerepe a rokkantügy terén

Munkásügyi Szemle javaslatot terjesszen elő, mely lényegesen emelje a rokkantak járadékát és pedig tekintet a katonaságnál viselt rangra, egyedül a háború előtti polgári állást véve figyelembe. Nézzük már most, hogy állunk az özvegyek és árvák ellátásával? Ismét katonai rangok szerint. Egy közlegény özvegye kap Magyarországon évi 108, Németországban 480 koronát, egy altiszté őrmesteren alul nálunk 180—320 koronáig, Németországban 600—720 koronáig. Nálunk egY gyermek, félárva 14—16 éves korig 60 koronát kap, teljes árva 72 koronát, Németországban 18 éves korig 202, illetve 288 koronát. Ha már most egy három gyermekkel bíró özvegynek ellátását hasonlítjuk össze, akkor arra a szomorú eredményre jutunk, hogy nálunk egy közlegény özvegye 288, egy altiszté maximálisan 540 koronát kap, Németországban pedig ugyanaz 1.086, illetőleg 1.326 koronát; de itt is még hozzá kell számítani a német rokkantbiztosítás járadékait, melyek az özvegynél 120— 140 koronát, egy árvánál pedig átlag 40 koronát tesznek, három gyermeknél e járandóságot tehát még 260 koronával emelik. Ismétlem, nem azt akarja ez az összehasonlítás célozni, hogy mi a német összegeket vegyük át, bárha óhajtandó volna a nemzet hálájának ily mértékben való leróhatása, célom csak az, hogy reávilágítsak a társadalomnak arra a kötelességére, mely szerint követelnie kell, hogy a törvényhozás a nemzet háláját megfelelőbb módon, a tisztességes megélhetés biztosításának határáig teljesítse azokkal szemben, kik a nemzet megmaradt részeinek tulajdonképeni áldozatai; kik azért szenvednek, hogy a mi jólétünket biztosították; kik azért kénytelenek nélkülözni, hogy a mi anyagi javainkat megmentették; kikkel szemben az anyagi elismerés lehető legmesszebb határáig kell menni, mert ez a nemzet egyetemének becsületbeli kötelessége. Hogy igen nagy áldozatokról lesz itt szó, azzal tisztában kell lennie mindenkinek, de viszont ők is mindent feláldoztak — érettünk. Az 1870/71-es német háború rokkantjainak ellátására a Németbirodalom 1873-ban a francia hadisarcbót 561 millió márkát, tehát kereken 670 millió koronát hasított ki és ez szolgált az akkori 75.000 rokkant és 30.000 özvegy, illetve árva nyugdíjául. Ma Németországban az előállandó évi terhet rokkant-, özvegy- és árva-ellátásra 1.000—1.200 millió márkára teszik, ami körülbelül meg is felelne a rokkantak, özvegyek és árvák várható számára vonatkozó számításnak, míg Ausztriában Marchet Gusztáv volt osztrák miniszter egy a rokkantügy rendezésére vonatkozó emlékiratában legalsóbb számítás gyanánt tőkében l1/2—2 milliárdra teszi a monarchia két államának eziránti szükségletét, hozzátéve azonban, ami természetes, hogy a háború tartamával az összeg csak emelkedhetik, de semmiesetre sem csökkenhet. Nagy, igen nagy áldozatokra kell tehát elkészülve lennünk e címen, és mégis követelnünk kell azoknak a lehető legmagasabb mértékben való meghozatalát, mert bármily terhet keliend majd ezen a címen elviselnünk, ez még mindig aránytalanul csekély lesz ahhoz képest, amit megnyertünk, az állam és minden egyes család azáltal, hogy hős hadseregünk országunk határain feltartóztatta a tűzzel-vassal pusztító ellenséget. Az állami járadékot illetőleg követelnünk kell nekünk is, hogy az ne legyen időre szóló járadék, a rokkant keresetének emelkedésével csökkenő, hanem miként a német birodalmi ülés ezt követelte, hogy a rokkantnak egész életére szolgáló járadéka legyen és ne katonai rangok szerint álla-