Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 1-2. szám - Törvényjavaslat az ipari, bányászati és kereskedelmi munkaközvetítés hatósági ellátásáról

MunkásÜQp'i Szemle kásszervezeteink által elért közvetítési számokat a más országokban elért jóval jelentékenyebb közvetítési számokkal és ha meggondoljuk azt, hogy a mi szervezeteink eredményei korántsem azért kisebbek, mintha a helycsere nálunk ritkább volna, mint másutt, mert e tekintetben éppen ellenkezőleg áll a dolog. Ám ha belátjuk azt, hogy a munkaközvetítés terén működő magánintézményeink korántsem érték el még azt az eredményt, amelyet a munkaközvetítéshez fűződő közérdek megkíván, semmiesetre sem kifogásolhatjuk, ha a közhatalom, érintetlenül hagyván a magánérdekeltségi közvetítőintézmények szabadságát, továbbfejlődését, maga is hozzálát a mutatkozó hézagoknak kitöltéséhez, feltéve, hogy emellett azoknak a munkaügyi politikai szempontoknak, amelyeknek érvényesítését a rnagánérdekeltség joggal kívánja, a lehetőségig szintén foganatot szerez. Üdvösebb verseny a közhatalmi és a magán társadalmi tevékenység között, mint ezen a téren, bizonyára alig képzelhető. Megengedjük azonban, hogyha a hatósági munkaközvetítés megszervezése, ügyvitelének megállapítása meg is felel a korszerű munkaügyi követelményeknek, — és addig, míg e tekintetben adatok nem állanak .rendelkezésre, az ellenkező feltevés alapján állást foglalni a hatósági munkaközvetítés ellen bizonyára nem lehet, — hogy még ez esetben is merülhetnek fel aggályok a tekintetben, vájjon az illetékes hatóságokban, hatósági közegekben meg lesz-e majd a kellő tudás és érzék arra, hogy az e téren reájuk háruló feladatoknak közmegelégedésre feleljenek meg. Hiszen tudjuk, hogy munkaadók és munkások legalább az első időben jórészt éppen ezért fogadták még Nagybritaniában is, későbben ugyan alaptalanoknak bizonyult aggályokkal a hatósági munkaközvetítésnek intézményét. Ha így volt ez Nagybritaniában, ahol hosszú múltra visszapillantó, fejlett szociálpolitika a hatóságoknak és hatósági közegeknek szellemét bizonyára nem kevéssé áthatotta már, nem csodálkozhatunk, ha kételyek kísérik a hatósági munkaközvetítés országos megszervezésére irányuló magyarországi kezdeményezést is. Ám fogadjuk el, hogy ezek a kételyek teljesen jogosultak, a következtetés akkor sem lehet az, hogy hagyjunk fel a szándékkal. Minél inkább azt hiszi valaki, hogy hatóságaink megértés nélkül, idegenül állanak a munkaügyi politika követelményeivel szemben, annál inkább kell kívánnia azt, hogy nyíljék meg számukra minél több oldalról az az érvényesülési lehetőség, az a hatáskör, amelynek alapján a megkívánt gondolatvilágba beleélhessék magukat. A törvényeknek, az intézményeknek szociálpedagógiai hatása nemcsak a közönséggel szemben érvényesül, hanem visszahat magukra a hatóságokra, a hatósági közegekre is. Vájjon a szervezkedési szabadságnak törvénybe iktatása teljes megértéssel találkozott-e rögtön még Nagybritaniában is a közigazgatási hatóságok és a bíróságok részéről, avagy nem kellett-e évtizedeknek eltelni, mig ez az eredmény bekövetkezett ! Vájjon általában a munkásvédelmi törvények végrehajtása tekintetében nem tapasztalhatjuk-e, — és e tekintetben legfeljebb csak fokozati különbségek vannak az egyes államok között, — hogy a törvény szellemének megfelelő céltudatosság csak fokról fokra érlelődik meg azokban a hatósági közegekben, akiknek feladata a végrehajtás! Minél hosszabb mult áll a hatóságok szociálpolitikai működése mögött, annál megfelelőbb e hatáskörnek az ellátása. De ha így áll a dolog, akkor a távolabbi jövő biztató reményeiért csak örülni kell, ha a kezdetre, — bármennyire lehangolok is annak nehézségei, — egyszer már mégis sor kerül. A törvényjavaslat, amely a munkaközvetítés hatósági megszervezéséről szól, úgynevezett kerettörvénynek készül. A szabályozás részleteit rábízza a végrehajtó hatalomra, maga pedig csak arra szorítkozik, hogy megteremtse a végrehajtó hatalom törvénypótló intézkedései ^ számára a törvényes alapot, beillessze a munkaközvetítéssel járó hatósági teendőket az