Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1916 / 5. szám - A nem vagyoni kártérítés szabályozásáról
Munkásügyi Szem/e 121 ott. ahol a baleset a vállalkozó vagy megbízottja súlyos gondatlanságának, a köteles biztonsági intézkedések vétkes elmulasztásának következménve volt. a keresményükben beállott csökkenés megtérítésén felül az életük megrontásával járó nem vagyoni sérelemért s az elszenvedett fájdalmakért is az eset körülményeihez képest megfelelő' elégtételhez juthatnának. Ugyanez áll a munkások azon megbetegedéseire, amelyeket pl. mérges anyagokkal való meg nem engedett dolgoztatás, a gyári hygiénia kötelező szabályainak megsértése, gyermekeknek tiltott módon való munkára alkalmazása okoz. A munkásosztályra s általában a szolgálati viszonyban állók széles rétegeire nézve nagy fontossággal bír, hogy védelemben részesüljenek azokkal a károkkal és sérelmekkel szemben, amelyeket nekik a munkaadó rossz bizonyítvány indokolatlan kiállításával, rossz információ bizalmas terjesztésével, esetleg bizonyos nem kívánatos elemeknek a szakmából való kiüldözése céljából ezek rendszeres nyilvántartásával (fekete listák) okoznak. Az ily üldözés az esetek nagy részében nem fog pontosan kimutatható, számszerűsíthető kárt okozni s sok esetben az ily sérelmek nincsenek teljesen helyrehozva annak a pénzbeli kárnak a megtérítésével, melyet a per megindításáig eltelt rövid idő alatt a sértett elszenvedett. Nem nyújt elegendő oltalmat az ipartörvény 157. §-ának aj pontja sem, amely szerint az iparhatóság az ipartörvény 104. §-ában foglalt kötelesség betartására, az igazságnak megfelelő bizonyítvány adására 20-tól 200 forintig terjedő pénzbüntetés terhe alatt kötelezheti a munkaadót. A 885. §. alkalmas lesz arra, hogy itt is kitöltse a jogi védelem hézagait, hasonló jogsértéseket hathatósan megelőzzön s ily jogsértések elkövetése esetén a sértettnek megfelelő elégtételt nyújtson. Az elégtétel összegének kimérésénél elvi zsinórmérték gyanánt a fenti elv, t. i. a sérelemnek és pénzbeli elégtételnek az öröm és fájdalom azonos mértékére való visszavezetése szolgál. A gyakorlati alkalmazásnál az egyéni becslésre leszünk utalva épúgy, mint pl. a büntetés kiszabásának is a bíró szubjektív értékelése az alapja. Az elégtétel mértékének kettős korlátja van: nem lehet nagyobb, mint a szenvedett sérelem, de viszont rendszerint annál a méltányos megtorlásnál sem lehet súlyosabb, aminőt a cselekmény és vétkesség súlyára való tekintettel a károsító érdemel.. A sérelem és a cselekmény súlyosságán kívül figyelembe kell venni a sértő és sértett vagyoni helyzetét. Amannál ugyanannak a pénzösszegnek fizetése változó vagyoni helyzet mellett változóan súlyos megtorlás, emennél változó vagyoni helyzet mellett ugyanazon elégtételi összeg más és más értékkel bír s kisebb-nagyobb elégtétel gyanánt hat. Az elégtételhez való jog általában csak súlyosabb és komoly sérelmek esetén adassék meg. Rendszerint csak oly esetekben, ahol a sértés maradandóbb nyomokat hagy, vagy huzamosabb időn át bontotta meg az élet folytatásának zavartalanságát. A mindennapi élet apróbb összeütközései és súrlódásai miatt az igazságszolgáltatás nehézkes és sok energiát fogyasztó apparátusát nem szabad mozgásba hozni. Ott, ahol a jogsértés egyszersmind büntetőjogi megtorlást von maga után, kívánatosnak és indokoltnak tartom, hogy a büntetés kiszabásánál figyelembe vétessék, mintegy beszámíttassék a sértőt terhelő vagyoni kártérítés és elégtétel is, olyként, hogy a tulajdonképeni büntetés megfelelő mértékben csökkentessék. A sértőre nézve a reárótt kártérítési kötelezett-