Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 4. szám - Anyasági biztosítás

105 MUNKÁS VÉDELEM. MUNKAVISZONY. A hadfelszerelő üzemekben alkalmazott munkások szolgálati, bér- és munkaviszonya tárgyában kiadott honvédelmi miniszteri rendeletről egutolsó lapszámunkban megemlékeztünk. A kiadott rendeletet a miniszter február 14-ikén kelt rendeletével kiegészítette. Az újabb rendelkezés szerint a szolgálati, bér- vagy munkaviszonyból kifolyólag felmerült panasz, még ha jogosult volna is, nem szolgálhat alapul a szolgálati kötelezettség megtagadására vagy azzal ellenkező magatartásra. A munkások — panasz esetén is — feltétlenül kötelesek szolgálati viszonyukban a vonatkozó jogszabályok szerint tovább megmaradni és szolgálati kötelezettségeiket a katonai vagy a polgári hatóságoktól, az illető gyárak vezetőségétől vagy ezek megbizottaitól kapott utasítások szerint mindenben a legpontosabban és leglelkiismeretesebben teljesíteni. A hadiszolgáitatásokra való kötelezettség az ötven év betöltésének napján szűnik meg. Egyik főyárosi katonai felügyelet alatt álló gyár arra az álláspontra helyezkedett, hogy a hadiszolgáltatásra való kötelezettség nem az 50. év betöltésének napján, hanem a születési évnek megfelelő naptári év végén szűnik meg. Ez álláspontnak megfelelőleg a munkakönyv kiadását megtagadta. A munkás pert indított és a perben a pestvidéki törvényszék elvi jelentőségű ítéletet hozott. Az ítélet szerint a per szempontjából döntő kérdés csak az, hogy felperes 1864. évi május hó 2-án született, a hadiszolgáltatásról szóló 1912: LXVIII. t.-c. értelmében hadicélokra szükséges személyes szolgálatok teljesítésére kötelezhető-e, vagy nem? Alperesnek az az álláspontja, hogy felperes, aki 1914. évi május 2-án töltötte be az 50. életévét, hadicélokra szükséges személyes szolgálatokra köteles, mert ez a kötelezettség nem az 50. életév betöltése napján, hanem csak az illető naptári év végén szűnik meg és minthogy felperes 1914. év végén munkába állott, őt elbocsátani nem kell mindaddig, amíg rá szükség van és a kivételes állapot fennáll. Alperesnek ez az álláspontja azonban az idevágó törvényes intézkedésekben nem talál alapot. Ezekkel a rendelkezésekkel ellentétben a hadiszolgáltatásról szóló 1912 : LXVIII. t.-c. 4. §-a olyként rendelkezik, hogy a hadicélokra szükséges személyes szolgálatokra minden munkaképes ember kötelezhető, aki életének 50. évét be nem töltötte. Ezzel a világos rendelkezéssel szemben a törvény nem tartalmaz oly határozmányt, hogy az 50 éves korhatár is naptári évek szerint volna számítandó. Ezek alapján azt kell megállapítani, hogy felperes, aki még a mozgósítás elrendelése és a kivételes hatalom igénybevételének bekövetkezte előtt 50. életévét betöltötte, a hadiszolgáltatásra kötelezhető egyének sorába 1914. évi május hó 3-tól kezdve nem tartozik. Ennek az álláspontnak helyességét megerősíti a felhívott törvény kiegészítéséről szóló 1914 : L. t.-c. 5. §-a, amely ugyancsak a személyes szolgálatok igénybevételéről rendelkezik, az előbb említett törvényhelyhez hasonlóan 18. életévüket meghaladott és 50. életévüket még be nem töltött egyénekről szól. Az pedig, hogy az 1912 : LXVIII. t.-c. az alperes álláspontjának megfelelő kiterjesztő értelmében magyaráztassék, a törvény kizárja annál is inkább, mert a törvény képviselőházi tárgyalása alkalmával is kifejezésre jutott a törvényben lefektetett az az elv, hogy a végső szükség lesz az, amikor már a többi (a véderőtörvény 7. §-a szerint személyes szolgálatra kötelezhető egyének igénybevétele lesz szükséges) 50 éven felüli honpolgárokra is rákerül a sor, minthogy ilyként felperes az 1912: LXVIII. t.-c 5. §-a szerint igénybevehető egyének közé nem tartozik, minthogy az idézett törvény 6. §-ának 2. bekezdése szerint az ily egyének szolgálati vagy munkaviszonyuk jogszerű megszüntetése esetében a vállalatnál további szolgálatra nem kötelezhetők, minthogy a m. kir. kormány nem tett oly intézkedést, amelylyel igénybe vette volna az 1915: XIII. t.-c. 2. §-ában adott felhatalmazást. Az 1915. év szociálpolitikája Ausztriában. Az elmúlt évben szociálpolitikáról csak a háborúval való összefüggésben lehet tulajdonképen szó. Az élelmezés, az egészségügy, a fertőző betegségek ellen való védekezés voltak az osztrák kormány szociálpolitikai működésének is a legfőbb területei. A tulajdonképeni munkásvédelem csak alig jutott szóhoz. Sőt, a kereskedelemügyi miniszter 1915. szeptember 11-iki rendelete hátrányosabb helyzetbe hozza a munkásokat. Ez a rendelet ugyanis a hadsereg és az élelmezés részére dolgozó üzemekre