Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 4. szám - Anyasági biztosítás

Mnnkásügyi Szemle 103 adók lemondanának az u. n. paritásról s az abban biztosított jogaikról és teljesen a munkásszervezetekre biznák a betegsegélyző-intézmény igazgatását és hozzájárulásuk fejében legfeljebb tanácsadói és ellenőrzésbeli tiszteletbeli állásokat vállalnának a munkásság érdekében. A baleseti járulékot a munkaadók sajátjukból fizetik, miért joguk van követelni, hogy ezt a kizárólag általuk fentartott intézményt a munkaadók igazgassák. A törvény reformjának elkészítését azzal indokolja, hogy az Országos Pénztár eddig tartalékalapot nem gyűjtött. A tartalékalapgyűjtést a törvény életbeléptétől számított első tíz évben el lehet halasztani, ha az évi balesetbiztosítási teher az évi munkabérek 1'Vo-át átlagosan mindig túlhaladta. »De 1917-ben ez a tartalékolás okvetlenül megkezdendő, ami azt jelenti, hogy a kirótt, amúgy is elég magas biztosítási költségeken felül az első évben azok 300" o-a, a második évben azok 200'J/o-a, a harmadik évben azok 150°/o-a s ezentúl minden évben bizonyos kulcs szerint csökkenő mértékben lesz a tartalékalap a munkaadók által befizetendő, ami a mai hozzájárulási kulcs figyelembevétele mellett is a közel jövőben oly perspektívára nyújt alkalmat, amelynél a legjobban szituált vállalatoknak is be kell szüntetni üzemüket, ha csak nem akarnak oly óriási árakkal a vállalkozás küzdterére lépni, mik úgy a magán-, mint közmunkák rendkívüli drágulását vonnák maguk után és általános építési pangásra vezetnének. Ezt a csapást, amely nemcsak az építőipart, de ezzel együtt az egész ország közgazdaságát érné — mert a kettő összefüggését nem kell külön magyarázni — okvetlenül meg kell előzni s felkérni a kereskedelemügyi ministert és esetleg az összkormányt, hogy az egész munkásbiztosítást a fentiekben részletezett alapelvek figyelembevétele mellett helyezze más, egészségesebb alapokra.« Vidéki pénztárak ügykezelésének tanulmányozása. Legutolsó lapszámunkban megírtuk, hogy az Országos Pénztár elnöksége arra való tekintettel, hogy a vidéki pénztárak ügykezelésének tanulmányozásánál Kis Adolf igazgató a mutatkozó helytelen berendezésre, vagy hibára kollegiálisán figyelmeztette az ottani ügyvezetőt és esetleg tanácscsal is szolgált, oly javaslattal lépett igazgatósága elé, hogy az igazgatóság fejezze ki tiltakozását a megbízatás ellen és az Állami Hivatal útján kérje a megbízás visszavonását. Az Országos Pénztár igazgatósága nem fogadta el az elnökség javaslatát, miért is az Országos Pénztár megkereste az Állami Hivatalt, hogy ez irányban már tett előterjesztését tekintse tárgytalannak. A külföldiek biztosítása. A bécsi jogászegylet több ülésén foglalkozott azokkal a kérdésekkel, amelyeket a háború a munkásbiztosítás terén felvetett. Többek között a külföldi munkások biztosításának kérdését is tárgyalás alá vették és dr. Verkauf is adott e kérdésben véleményt. A véleményben foglalt csoportosítást érdekessége miatt röviden közöljük. A vélemény megállapítja, hogy egységes elvek dacára az ezirányú törekvéseknek a külföldiek biztosítására nézve nem jutottak érvényre. A vonatkozó szabályok úgy Ausztriában, mint az ellenséges államokban négy csoportra oszthatók, azonban e csoportokban foglalt szabályok nem érvényesültek a maguk eredetiségében. A külföldiekkel való bánásmód ugyanis történik : 1. A teljes paritás elve szerint, külföldiek és belföldiek azonos járadékot élveznek, azonos igényeik vannak, a munkaadók szolgáltatása is ugyanazok a külföldiekre, mint belföldiekre. 2. A paritás elve alánján, azonban a lakhely figyelembevételével, amíg a külföldi belföldön tartózkodik, a vele való eljárás azonos a belföldiével, ha elhagyja a belföldet, változás áll be, legtöbbször végkielégítés formájában. 3. A formai viszonosság alapelve szerint, a biztosítási törvényeknek a külföldiekkel való alkalmazásának 'előfeltételéül követeltetik, hogy a belföldiek külföldön ne részesüljenek kedvezőtlenebb elbánásban, mint az illető állam polgárai, ha tehát nincs biztosítás a külföldön, akkor a retorzió sem alkalmazható. 4. A materiális viszonosság elve alapján, a külföldinek ugyanolyan vagy azonos értékű biztosításnak kell lennie és ezeket a külföldieket éppen oly elbánásban kell részesíteni, mint a belföldieket. E szempontok figyelembevételével vizsgálja az összes országok munkásbiztosítási törvényeit és a jelenlegi háborús viszonyoknak megfelelő következtetéseket vonja le belőlük.