Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 4. szám - Anyasági biztosítás

98 Munkásügyi Szemle gyógyintézetek volnának, különösen gondolva ehelyütt a nemi betegségek gyógykezelésére berendezett intézetekre, másfelől azonban a szülészeti kórodák, szülőházak szaporítására is. A biztosítás kiterjesztése és a még kívülálló, de helyzetük szerint idetartozó osztályoknak a biztosító intézménybe bevonása az itt előrebocsátott gazdasági és szociális hatásokat előreláthatólag és főleg abban az esetben váltaná ki, ha a betegségi biztosítás és az azzal járulékos anyasági biztosítás egyidejűleg érvényesülnének. Mindezek az üdvös hatások azonban, ha nem is oly erőteljesen, de kisebb mértékben jelentkeznének akkor is, ha egyelőre magukban az anyasági biztosítás szolgáltatásai nyernének kiterjesztést a már említett munkásnők osztályaira. Mindez még beható számításokat is feltételez annak megállapítása végett, hogy a biztosításnak kiterjesztése mily költséggel járna. Önként érthető, hogy az ily számítások csak hozzávetőlegesek lehetnek, aminthogy a tapasztalat szerint a szociális biztosítás eredményei az előzetes számításokat pontosan nem fedik. Ebben a vonatkozásban még a nagy financiális körültekintéssel dolgozó angol törvényhozást is csalódás érte. Az egyes államokban eltérő állapotok ugyanis látszólag egyenlő intézmények dacára eltérő eredményekre vezetnek a szociális biztosítás terén is. Jellemző azonban, hogy amíg nálunk egy-egy gyermekágyi esetre gyermekágyi segélyképen jutott 1909. évben 31 K 37 f., 1910. « 31 « 03 « 1911. « ..... 31 « 43 « ami tehát mindenesetre azt mutatja, hogy fix segélyösszeg megállapítása nélkül is a gyermekágyi segély bizonyos állandósággal minden gyermekágyi esetre vonatkozó 31 K körül álló átlagköltségben mozog, addig Angliában előre meghatározott 30 shilling, Olaszországban pedig ugyancsak előre meghatározott 40 líra a minden gyermekágyi esetben kijáró segély összege. Végeredményben tehát az eltérés nem nagy.1) Kérdés azonban, hogy mi volna az eredmény a biztosítás kiterjesztése esetén, amidőn a biztosított nők száma kereken 150.000-ről 1 millióra emelkednék- Nyomatékosan figyelembe veendő pedig, hogy az új elemek a mezőgazdasági népesség jellegéhez képest nagyobb születési arányszámot, másrészt azonban e munkásság kereseti viszonyaihoz képest az alacsonyabb napibérosztályoknak nagyobb átlagát hoznák a biztosításba. Ha abból indulnánk ki, hogy e két körülménynek egyrészt a terhek emelésére, másrészt ezek csökkentésére irányuló hatása egymást körülbelül kiegyenlítené, akkor figyelemmel arra, hogy 1909. és 1910. évben 100 női tagra 4-4 gyermekágyi eset, 1911. évben pedig 100 női tagra már 5 eset jutott, amelyek 100 100 női tag után az 1909. évben 125 K 48 f., az 1910. évben 124 K 12 i, az 1911. évben pedig 157 K 15 f. költséget okoztak, úgy a biztosítás kiterjesztése esetén várható az az évi teher, amely a gyermekágyi segélyből származik, kereken 1 millió biztosított után és pedig 100 biztosított nőre 5 gyermekágyi esetet számítva, 1,571.500 K-ra tehető. Mindezekhez járulnának az orvosi és szülésznői kiadások. Az előbbiekre nézve, minthogy azok a betegségi biztosításból folyó orvosi ellátás költségei között szerepelnek, külön adataink nincsenek. Ez azonban mindenesetre arra is mutat, hogy mennyire célszerű az anyasági biztosítást beilleszteni a betegségi biztosítás keretébe, ahol az az orvosi ellátás jótéteményét úgyszólván ingyen élvezi. ') Ausztria és a Németbirodalom vonatkozó adataira sajnálatomra^ nem hivatkozhatom, mert ezek nem mutatják ki az egy-egy gyermekágyi esetre jutó átlagköltséget és ezeket ki sem számíthatjuk, mert az e címen adott segélyezéseket az osztrákok a táppénzsegélyekkel egy összegben mutatják ki, a németeknél pedig hiányzik a gyermekágyi esetek számának kimutatása.