Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 2. szám - A háború hatása a gazdasági munkások biztosítására

64 Munkásügyi Szemle képességcsökkenésnek megfelelő járadékot folyósított. A pénztár e határozata ellen az igénylő kellő időben felebbezéssel élt és ebben teljes munkaképtelenségét vitatta. A tárgyaláson megállapította a bíróság, hogy igénylőnek műlába van, amelynek segélyével bot nélkül nem tud menni. Az igénylőnek válaszából pedig arról értesült, hogy az igénylő, akinek atyja jelenleg nyugalmazott vasúti alkalmazott, katonai szolgálatra történt bevonulásáig atyjának 3 holdnyi ingatlanát művelte, katonai szolgálatának teljesítése után pedig a vasúton talált mint segédfékező alkalmazást. Ipart az igénylő nem tanult, bár katonai szolgálata előtt testvérénél ennek hentes iparában segített. Dr. B. D. bír. ^ orvosszakértő az igénylőt megvizsgálván, azt a véleményt terjesztette a bíróság elé, hogy az igénylő úgy földműves-napszámos, mint vasúti munkára teljesen és véglegesen alkalmatlanná vált, balesete folytán. A műláb ugyan arra képesíti igénylőt, hogy helyét mankó nélkül is változtatni tudja, azonban álló helyzetben végezhető munkát nem tesz lehetővé és így csak ülőhelyzetben teljesíthető munka jöhetne figyelembe, ilyent azonban az igénylő nem tanult. Ezt az orvosi véleményt a bíróság döntése alapjául vette és ehhez képest az igénylő munkaképességcsökkenését 100°/°-ban állapította meg. MUNKAVISZONY. Elbocsátás a betegség alatt. A bécsi iparbíróság ítélete, ítélet. A bíróság a panasznak nem ad helyt. Indokolás. X. munkásnő megbetegedett. Megállapodás a felmondásra nézve nem volt. A betegség alatt a munkaadó a munkásnőt elbocsátotta és a munkásnő felmondási időre igényt támasztott. A munkaadó beismerte, hogy nem forgott fenn megállapodás arra nézve, hogy felmondás nincs, mégis a panasz elutasítását kérte, mert a munkásnő a felmondási idő tartama alatt munkaképtelen volt és különben sem kapott volna bért, tehát nincs igénye felmondási kártalanításra. A bíróság megállapította, hogy a panaszos a felmondási idő alatt beteg és munkaképtelen volt, tehát ezen időben, még ha elbocsátás helyett szabályszerűen felmondatott volna is neki, munkabérét nem kapta volna meg, hanem a táppénzzel kellett volna beérnie. Az ipari rendtartás 84. §-a csak olyképen értelmezhető, hogy időelőtti elbocsátás esetén a munkásnak csakis az a bér fizetendő, amely különben fizetendő lett volna a felmondási időre. Ilyen bér azonban nem fizettetett volna különben sem, mert hiszen a felmondási idő alatt nem dolgozott. Az lehetne ezzel szemben az ellenvetés, hogy ezzel a határozattal az ipari rendtartás azon rendelkezése kerültetnék meg, amely azt mondja, hogy a munkás csak 4 heti betegség után bocsátható el felmondás nélkül. Ez a felfogás azonban nem helyes. Az idézett rendelkezés csak akkor jut érvényre, ha a betegség előbb szűnik meg, mint a felmondási idő. Ez esetre a munkásnak meg van az a joga, hogy a betegség megszűnése után fennálló felmondási idő maradványáért fizetést követeljen. A jogi helyzet a következő : ha a felmondási idő ki van zárva, a munkaadó elbocsáthatja a munkást betegség alatt anélkül, hogy felmondási kártalanítást fizetne. Ha nem forog fenn a felmondás kizárása, akkor a betegség alatt is felmondhat a munkaadó. Ha felmondási idő kizárása nem forog fenn és a munkaadó elbocsátással él, anélkül, hogy felmondana, akkor felmondási kártalanítást csak akkor kell fizetnie, ha a betegség a szerződésszerű felmondási idő lejárta előtt ér véget és csak arra az időre, mely a betegség végétől a felmondás időtartamának végéig telik el. ÁLTALÁNOS BIZTOSÍTÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG BUDAPEST, VII., Károly-körút 3. S Részvénytöke: 6,000.000 korona KARTELLEN KÍVÜL köt tűz-, élet-, baleset-, betörés-, szavatosság-, jég-, üveg és állatbiztosításokat. — TELEFON: 153-98. SZÁM. A szerkesztésért felelős: KIS ADOLF. - Főmunkatárs: Dr. SASVÁRI 7ÓZSEF