Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 2. szám - A háború hatása a gazdasági munkások biztosítására

Munkásügyi Szemle 55 gőzgépek és kazánok kezelése körül. Egy kormányrendelet felhatalmazza a tartományi hatóságokat, hogy az üzletek zárására vonatkozó törvény rendelkezései alól kivételeket engedélyezhessenek, ha annak szükségessége mutatkozik. Egyes hatóságok éltek e felhatalmazással. A munkaközvetítést központilag rendezték a munkás- és munkaadószervezetek bevonásával. A mezőgazdasági munkák elvégzésének a biztosítására bizottságokat alakított a kormány. A munkanélküliek segélyezése érdekében augusztus hó 27-én bocsátott ki a kormány rendeletet. Ebben azt ajánlja a községeknek, hogy pénzbeli segélyezés helyett természetben nyújtott élelmezéssel segítsék a munkanélkülieket s azok családjait. Rendelkezik a kormány a szükségmunkák kiadásáról, a közszállítási szabályok egynémely rendelkezését a háború tartamára olykép módosította, hogy a kisebb iparosok is részesülhessenek a hadiszállításokban. A menekültek ellátása érdekében egész barakvárosok létesültek s a munkaközvetítés terén is különleges intézkedéseket kellett a menekültekre való tekintettel tenni. A munkanélküliség csökkenésére lehet következtetni a szakszervezetek jelentéséből is. Ugyanis a birodalmi munkásügyi hivatalnak adatokat szolgáltató 1,315.831 taggal biró 38 szakszervezetnek november hó 28-án 107.195 helyben és 1.374 úton levő tagja volt munkanélkül. Ez a taglétszámnak 8-3 százaléka. Október hó végén a szervezetek tagjai közül 10-9, szeptember hó végén 15'7, augusztus hó végén pedig 22"4 százalék volt munkanélkül. A munkanélküliség ezen állandó csökkenése mellett is azonban még mindig a kétszeresénél is nagyobb a munkanélküliek száma, mint amekkora a legnagyobb válságok idején szokott lenni. A legnagyobb a munkanélküliség az építőmunkásoknál és a famunkásoknál. Az építőipari, a textilipari munkások, az üvegesek, hangjegykészítők, a gépészek és fűtők szervezetében emelkedett októberről novemberre a munkanélküliek száma. Szociálpolitikai törvényhozás Ausztriában az 1914. évben. Törvényhozási munkáról az 1914. évben természetesen csak az év első felében lehet szó. Ez is meglehetősen gyenge eredményű volt. A parlament csak március 16-ig ülésezett, azon túl a 14. §. alapján bocsátottak ki törvényerejű rendeleteket. A parlamenti munkából megemlítendő a jövedelmi adó módosítása, amely az adómentes jövedelemminimumot 1.200 koronáról 1.600 koronára emelte fel. Az adókulcs 1.800 koronától 10.000 koronáig mérsékelten emelkedik, 10.000 koronán felül 3°/o-os pótlék járul hozzá. — A bányamunkások balesetbiztosításáról szóló törvényt a 14. §. alapján léptették életbe a képviselőházban elfogadott szövegezésben. Császári rendelettel léptették életbe az alkalmazottak nyugdíjbiztosításának a módosítására vonatkozó törvényt is. A módosítás folytán a rokkantak és hátramaradottak járadékigényéhez a várakozási idő 10 évről 5 évre szállíttatott le, a járadék pedig ily esetekre a teljes járadék kétharmad részében állapíttatott meg. Nőknek az aggkori járadékra való igényjogosultsága a 65. életévnél kezdődik. A járadékigény 10 évi járulékfizetés után a biztosítási kötelezettség megszűnése esetén is fentartható. Adminisztratív természetű szociálpolitikai rendeletek: a veszélyességi osztályok újabb megállapítása a balesetbiztosításnál s egy speciális iparfelügyelői hivatal szervezése a vízszabályozási munkálatok felügyeletére. Az új hivatal székhelye Krakóban van. Ezek után már a háborús állapot szociálpolitikai munkája következett, amely nem tartozik ebbe az összeállításba. Az alkalmazottak felmondási kérdései a háború alatt. A »Munkásügyi Szemle* legutóbbi számaiban ismertettük a német iparbíróságok állásfoglalását a háborús viszonyokkal indokolt felmondások tárgyában. Időközben a gyakorlat újabb érdekes ítéleteket teremtett. Egy irodai alkalmazott gépírónőnek, akivel a háború kitörésekor megállapodás történt, hogy a fizetése feléért tevékenységét a háború alatt folytatja, szeptember végére állása felmondatott és e két hónapra a teljes fizetését követeli. A bíróság a keresetnek helyt adott azzal az indokolással, hogy a háború nem okozott változást a meglevő jogviszonyoknál. Hogy ha panaszlott cég a fizetésnek felére való leszállítását követelte, ellenértéket kellett ezért nyújtania. Ez az ellenérték abban állott, hogy az alkalmazott a háború végéig állásban maradhatott. Hihető az alkalmazottnak, hogy csak ezen felfogás alapján egyezett bele a fizetése leszállításába. Tehát ha rövidebb idő múlva történt felmondás, semmiképen nem tekinthető hatályosnak a fizetés leszállítására vonatkozó megállapodás.