Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 2. szám - Munkásvédő törvényhozás 1913-ban. 2. [r.]

Munkásügyi Szemle 41 Ha az orvosok, rokkantbiztosító intézetek, betegsegélyző pénztárak, tanácsadók és gondozók kezet fognak, akkor a tuberkulózis e súlyos időkben sem üti majd fel a fejét és mi, miként remélhetőleg a külső ellenséget, úgy ezt a veszélyes belső ellenséget is le fogjuk győzni. , n » •unkásvédő törvényhozás 1913-ban. ii. Luxemburgban az 1913. május 2-án kelt törvény felhatalmazta a kormányt arra, hogy az állásközvetítő intézetekről külön rendeletet bocsásson ki, amire augusztus 21-én megjelent az iparszerűen űzött állásközvetítés szabályzata. Az állami- és a községi munkaközvetítő intézetekre nem terjed ki e szabályzat hatálya. — Augusztus 21-én kelt a hetenkénti munkaszüneti napról szóló törvény. A munkaszünetnek rendszerint vasárnapra kell esnie. A vasárnapi munkaszünet alól kiveszi a törvény: az őrzési és karbantartási szolgálatot, a vendéglői és korcsmai üzleteket, a gyógyszertárakat, a drogériákat, orvosi műszerek eladását, vásárokat, halászati vállalatokat, a látványosságokat és mutatványokat, a világító telepeket, a szállítási vállalatokat és azokat az üzemeket, amelyeknek megszakítása azok természeténél fogva lehetetlen. Rendeleti úton a törvény rendelkezései alól kivételeket lehet engedélyezni. Detailüzletekben a személyzetet vasárnap négy óra hosszat szabad foglalkoztatni, de rendeleti úton ezt az engedélyt meg lehet szüntetni, vagy korlátozni. 21 évesnél fiatalabb nőket és 16 évesnél fiatalabb fiúkat rendszerint nem szabad vasárnap foglalkoztatni. Az oly munkásoknak és alkalmazottaknak, akiket vasárnap tovább foglalkoztattak mint három óra hosszat, pótszünetre van igényük ; ez a pótszünet minden második héten vagy teljes 24 órára, vagy két délutánra terjed. Az oly üzemekben, amelyekben szakmányban (Schicht) dolgoznak, az éjjeli szakmány szombatról vasárnapra virradóra hajnali 6 órán túl nem tarthat, és azoknak a munkásoknak, akik ebben a szakmányban dolgoztak, teljes 24 órai munkaszünetre van igényük. Magyarországon május 7-én bocsátottak ki oly rendeletet, amely a tejföldolgozó üzemeket bizonyos tekintetben, kiveszi a nők ipari éjjeli munkáját tiltó törvény rendelkezései alól. Éjjeli munkára a 16 évesnél fiatalabb nőket egyáltalában nem, az ennél idősebb munkásnőknek pedig csak egy részét szabad alkalmazni. Az 1913. évi XX. t.-c. (kihirdették az Országos Törvénytárban 1913. július 2-án) »Az Országos Gazdasági Munkáspénztárról és a gazdasági cselédek, valamint a gazdasági gépmunkások baleset esetére való biztosítása és betegség esetében való ellátása tekintetében irányadó törvényes rendelkezésekről szól. A 4 szakaszból álló törvényt annak képviselőházi tárgyalása után a Munkásügyi Szemle 1913. március 25-én megjelent számában egész terjedelmében közöltük és ahhoz megjegyzéseinket is megtettük. Ezúttal tehát eltekintünk attól, hogy e törvényt ismertessük. Az 1913. évi XXXVI. t.-c. (kihirdették az Országos Törvénytárban 1913 augusztus 7-én) az üzleti záróóráról szól. E törvény szerint Dudapesten, Újpesten, Rákospalotán, Erzsébetfalván, Kispesten, Pestszentlőrincen és a fővárossal szomszédos más községek közül azokban, amelyeket a kereskedelemügyi miniszter rendelettel megjelöl, a nyílt árusítási üzleteket, az azokhoz tartozó irodai és raktárhelyiségekkel együtt este 8 órától reggel 6 óráig, az olyan üzleteket pedig, amelyekben túlnyomóan élelmiszereket, vagy állami egyedárúsági cikkeket árúsítanak, este fél 9 órától reggel 5 óráig zárva kell tartani és ez idő alatt az üzleti alkalmazottakat