Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 1. szám - Munkásvédő törvényhozás 1913-ban 1. [r.]

Munkásügyi Szemle 27 elégséges volt az, hogy ha egyik közvetítő szervet a másikkal érintkezésbe hozott és így a munkaerők kiegyenlítése megköttetett. A központ működése minden esetre nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a német közgazdaság oly kifogástalanul működik a háború alatt. A hadifoglyok foglalkoztatására a németbirodalmi belügyi hivatal és a porosz hadügyminisztérium egységes szabályokat állítottak fel, amelyeknek célja, hogy a munkaadók ne szerezhessenek a hadifoglyok foglalkoztatása útján igazságtalan előnyöket maguknak, a német munkásokat ne mellőzzék a hadifoglyok kedvéért s ne emeljék ezáltal a munkanélküliséget. A hadifoglyokat, amennyiben azok nem kvalifikált munkára alkalmaztatnak, az illető helyre megállapított közönséges munkabér (Ortsüblicher Tagelohn) szerint kell díjazni. A munkaközvetítési központ minden esetben igazolni tartozik, hogy a munkapiac állására való tekintettel a hadifoglyok alkalmazása nem kifogásolható, egyszersmind megjelöli a fizetendő napibér összegét. Tanult munkások részére az illető szakmában szokásos bér fizetendő, amelynek minden esetben legalább 50 százalékkal magasabbnak kell lenni a közönséges napibérnél. Ezen megállapított feltételek ellenőrzése bányamunkásoknál a bányahatóságok, ipari munkásoknál az iparfelügyelők feladata. A munkabérek emelkedése a német malomiparban. A malomipari Derufsgenossenschaft jelentése szerint 1897-től 1913-ig az átlagos bérek 473 78 márkával emelkedtek a német malomiparban. 1897-ban egy »teljes« munkás átlagbére 703-12 márka volt, 1902-ben 81377 márka, 1910-ben 1.041'03 márka, 1911-ben 1.083-14 márka 1912-ben 1.144-09 márka és 1913-ban 1.176-90 márka. A munkapiac állása Németországban 1914 november hóban. A munkanélküliek száma a németországi szakszervezetekben november hóban ismét csökkent. A munkanélküliek számaránya volt: minden száz tagra júliusban 2'7, augusztusban 22'4, szeptemberben 16'0, októberben 10'9, novemberben 8'3. A csökkenés leginkább a sokszorosító iparágakban volt érezhető, de a kő-, földes faipari szakmákban, úgyszintén a textiliparban, a ruházati iparban, a vas- és fémiparban s a gépgyártásnál is javult a helyzet, míg az építőiparban a munkanélküliek száma kissé emelkedett. Idegen munkaerők Franciaországban. Franciaországban úgy az ipar, mint a földművelés állandóan rá van utalva az idegen munkásokra. Egyes iparágakban túlnyomóan külföldieket foglalkoztatnak. Ezekhez tartozik a bányaművelés s a fémipar is. A ruházati iparban meg különösen nagy a külföldiek száma. Egy 1914. áprilisban kelt jelentés szerint ugyanez év januárjában a Pais de Calais és Nord departement-k 127.811 munkása közül 60.000 volt a külföldi. Magában Leus departement-ban 27.335 belga, 420 német, 894 spanyol, 400 olasz, 167 osztrák (valószínűleg magyarral együtt) és 83 orosz munkás volt alkalmazásban. A munkaerő hiányát nagyban fokozta a 3 éves katonai szolgálat visszaállítása. A háború után a munkáshiány mindenesetre még nagyobb lesz. Nők és fiatalkorú munkások védelme Belgiumban. A belgiumi német kormányzó január hó elsejével életbeléptette a nők és fiatalkorú munkások védelméről szóló 1914 május 26-iki törvényt, amelynek a törvényes rendelkezések szerint is január elsején kellett volna életbe lépni. Az új törvény a gyermekek munkáját az eddigi 12. év helyett 14. évig tiltja, kiterjeszti az általános védelmi rendelkezéseket a vendéglőkben s az ipari és kereskedelmi vállalatok irodáiban alkalmazottakra. A nők éjjeli munkáját — ami eddig csak a 10-nél több alkalmazottakkal biró üzemekben volt eltiltva — a kisebb üzemekben is megtiltja. Az éjjeli munka (este 9-től reggel 5-ig) a 16 éven aluli összes alkalmazottakra s az összes nőmunkásokra vonatkozólag tilos. Az éjjeli pihenőnek legalább 11 órán át kell tartani. A 16 éven aluli férfi munkások s a 21 éven aluli nők munkaideje a napi 12 órát nem haladhatja túl, beleértve órai szünetet is. A sütőmunkások éjjeli munkájának eltiltása Olasz- és Spanyolországban. Olaszországban az 1908. évi március 22-iki törvény tiltotta el a sütőmunkások éjjeli munkáját. A tilalmat azonban a számtalan kivétel teljesen illuzióriussá tette. Az iparügyi miniszter most egy bizottságot küldött ki, amelynek feladata az érdekeltek köréből érkezett panaszokra való tekintettel javaslatot tenni a törvény módosítására. A bizottság a szakma képviselőin kivül iparfelügyelőkből s orvosokból áll, elnöke a munkásügyi hivatal egy tagja.