Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 17-18. szám - Az 1913. és 1914. évi tőkefedezeti baleseti járulékkirovásokról

422 Munkásügyi Szemle parancsoló rokkantügy rovására cselekszik, amidőn ezt az intézményt ellenszenvből vagy egyéb indokból a rokkantügy rendezésének intézéséből kizárja.« Homályos szövegezésűnek mondja a rendeletnek azt a részét, amely úgy intézkedik hogy a Rokkantügyi Tanács »a rokkantak ügyében társadalmi és gazdasági körökkel való állandó érintkezés és együttműködés céljából« alakítandó s a Tanács tagjait a miniszterelnök nevezi ki. Ezért a Népszava az ügy érdekében azt követeli, »hogy a kizáróan fáradsággal és munkával járó szociális érzéket igénylő tisztség csak e kérdésben gyakorlattal bíró munkás- és munkáltató-szervezetek képviselőire ruháztassák.« Abban a tekintetben, hogy a rokkantak munkaképessége és ezzel kapcsolatban a rokkantellátás dolgában katonai bizottság dönt, a iap a munkásbiztosítási választott bírósághoz hasonló eljárást kíván. Végül kifogásolja a lap azt is, hogy a rendelet igen röviden intézi el a munkaközvetítés kérdését s céltalanul takarékoskodik a mechanikai és orthopédiai munkát végző munkások ügyében is. »Szűkkeblű garasoskodással a rendelet szerint a munkákhoz katonákat vezényelnek. Bizonyára azért, mert 16 fillér napi munkadíjért akarják ezeket a sok és gondos munkát igénylő, emberek életére döntő jelentőségű műszereket elkészíttetni. A rokkantak rendszeres ellátása érdekében célszerű volna e célra jól megfizetett, jó munkásokat alkalmazni.« A Rokkantügyi Hivatal egyébként már megkezdte működését gróf Klebelsberg Kunó államtitkárnak, mint ügyvezető alelnöknek vezetése alatt. A háború rokkantjainak segítése címen hat ívre terjedő tanulmányt adott ki Kovács Imre, a lugosi kerületi munkásbiztosító pénztár tisztviselője. A kötetben rövid és világos ismertetését találjuk a rokkant kérdésnek és javaslatokat a rokkantak foglalkoztatására és segélyezésére. A szerző nem^tartja helyesnek, hogy a háború rokkantjainak ellátására új szervezetet létesítsenek és erősen és ügyesen érvel amellett, hogy a munkásbiztosítás meglevő szervezetét használják fel erre a célra. A kötet a szerző kiadásában jelent meg és ugyanott megrendelhető. Ára 1 K 20 fillér. Katonai ellátásról való lemondásra senkit sem szabad rábeszélni. A szász és württembergi hadügyminisztérium megállapította, hogy a katonai ellátásról való lemondást követelni nem lehet. Utasította az illetékes katonai hatóságokat, hogy mindazok részére, akik a szolgálatban szenvedett károsodás (megsebesülés stb.) folytán szolgálatképtelenek lettek és munkaképességük,legalább 10°/o csökkenést szenvedett, a törvényes ellátást hozzák javaslatba. Értesíttettek egyben a katonai hatóságok, hogy nem szabad a katonákat ezen ellátásra való lemondásra bírni. MUNKÁSBIZTOSÍTÁS. Biztosítási kötelezettség. A falverési munka a házépítés kiegészítő része, ezért a falverésnél alkalmazottak akkor, ha maga a házépítési üzem balesetbiztosítási kötelezettség alá esik, balesetbiztosításra kötelezettek. (K. M. 1915. évi 38.529/VI. D.). — Biztosításra kötelezett üzemben alkalmazotti viszonyban állónak biztosítási kötelezettségére nem változtat az a körülmény, hogy az alkalmazottaknak iparigazolványa van. (K. M. 1915. évi 35.460/VI. D.) Hadifoglyok, nem lehetnek a munkásbiztosító pénztárnak önkéntes tagjai. Az Állami Munkásbiztosítási Hivatal 10.208/915. sz. közleményét ben egyik kerületi pénztárnak oly irányítást ad, hogy a hadifoglyok, még ha munkaerejük ipari üzemben hasznosíttatik is, az 1907 : XIX. t.-c. értelmében önkéntes belépés, illetve bejelentés alapján sem lehetnek a pénztár rendes tagjai, miután nem állanak a törvényeinknek megfelelő munkaviszonyban. Ellenben nem ütközik a törvénybe és a pénztár céljával és rendeltetésével sem áll ellentétben, ha a pénztár a polgári munkára kirendelt hadifoglyok és azok őrszemélyzetének azt az egészségügyi gondozását, amelyre a katonai hatóság és a hadifoglyokat foglalkoztató munkaadó között létrejött szerződés az utóbbit kötelezi, a munkaadóval kötendő külön szerződéses megállapodás alapján magára vállalja és a munkaadó helyett maga teljesítse, feltéve természetesen, hogy az illetékes katonai hatóságnak a munkaadót terhelő szerződéses kötelességnek a pénztárra való átruházása ellen kifogás nincs. A munkaadóval kötendő e külön szerződésben a pénztár a hadifoglyoknak és az őrszemélyzetnek nem az 1907 : XIX. t.-c. 50. §-a értelmében való segélyezését, hanem csak oly mértékben való egészségügyi gon-