Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 17-18. szám - Az 1913. és 1914. évi tőkefedezeti baleseti járulékkirovásokról

Munkásügyi Szemle 419 Elszámolási Felosztásra került Változás az előző évhez év baleseti költség képest százalékokban 1907/8 179.703-11 K 1909. 837.298-95 « 365°/o-os emelkedés 1910. 1,493.012-95 » 78°/o-os » 1911. 2,169-742-56 » 45°/o-OS » 1912. 2,808.944-21 > 29%-OS 1913. 2,055.543-73 » 26°/o-os csökkenés 1914. 648.77570 » 68°/o-os > Az egyenes arány az évi összbeszámíthaíó javadalmazások és a baleseti költségek között annyira nincsen meg, sőt, ha csak az ezen' tényezők közötti összehasonlítás alapján keresnénk köztük bizonyos összefüggést, ez annyira kizártnak látszik, hogy e tényezó'k változásának az 1913-as évben tapasztalt egyezése, amelynél 26u/o-os csökkenés mutatkozik úgy az összbeszámítható javadalmazásban, mint a baleseti költségben, inkább a csodás véletlennek, mintaszámok kényszerítő' erejének tudható be. De ha fel is volna tételezhető, hogy az önköltségek változásának aránytalansága a kezdet nehézségei miatt az ágazat terhére számított kezelési, orvosi és egyéb költségek következménye, normális viszonyok mellett az évenként fedezendő tőkeértékek változásának mégis feltétlenül arányosnak kellene lennie a munkabérek változásával. Nézzük meg tehát, hogy ezek az összegek évről-évre hogyan változtak. Elszámolási Évenként fedezendő Változás az előző évhez év tőkeértékek képest százalékokban 1907/8.— 143.747-40 K 1909. 668.969-29 * 365°/o emelkedés 1910. 1,198.430*79 » 79°/o » 1911. 883.310*02 > 26°/o csökkenés 1812. 1.471.957-16 » 67% emelkedés 1913. 1,746.094-56 » 19% » 1914. 369.838-02 » 79°/o csökkenés Tehát itt sincs meg a kivánt arányosság. Ha a tőkeértékváltozások arányosak volnának a munkabérváltozásokkal, ebből az következne, hogy a kártalanítások menete normális volt, tehát minden elszámolási év érdekeltsége a saját maga okozta balesetek terheit viselte, vagy legalább is annyi jutott rá a megelőző évi terhekből, mint amennyit maga is átadott a következő évnek. Azonban, minthogy, amint már az elébb említettem a kívánt arány itt sincs meg, sőt egyáltalán nem is fedezhető fel semmi összefüggés a két tényező változása között, ebből azt a következtetést lehet joggal levonni, hogy a kártalanítások menete nem volt arányos és így egyik év sem viselhette még tőkeértékekben sem azokat a terheket, amelyek voltaképen jogosan megillették volna, hanem a tőkeértékek aszerint változtak, amint a kerületi pénztárak, az Országos Pénztár, illetve választott bíróságok véletlenül több vagy kevesebb balesetet dolgoztak fel valamely elszámolási évben. A táblázatból világosan igazolható, hogy az Országos Pénztár kártalanítási tevékenysége nem volt egyenletes aminek természetesnek is kell lennie annál az intézménynél, amely rendes működését a törvény életbeléptetése után úgyszólván egy teljes esztendővel kezdhette csak meg. Az intézmény évrőlévre régi hátralékokat is dolgozott fel, tehát egy-egy elszámolási évhez még az előző év, illetve évek baleseti költségei is járultak. Ha nem is számítjuk a kezdet éveit 1907—1909 között, hanem vizsgálatunkat mindjárt az 1910-es évnél kezdjük, azt látjuk, hogy míg a munkabérek például 1909-ről 1910-re 5",°-kal emelkedtek, a tőkefedezeti értékek emelkedése ugyanakkor 79°/o volt. Ez annyit jelent, hogy 1910-ben nagy számmal történhettek előző évekről származó kártalanítások. Az 1911. elszámolási évben megvan a kívánt arány az említett tényezők között, tehát valószínű, hogy járadékértékben annyi esetet vett át az 1911. év az 1910. évtől, mint