Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 1. szám - Munkásvédő törvényhozás 1913-ban 1. [r.]

Munkásügyi Szemle 13 semmit sem isznak, vizet meg éppen egyáltalában nem. A sok ivástól tehát nem származhattak panaszolt bántalmaik. A vizsgálódás megállapította, hogy azokban az esetekben, amikor a páciens egyáltalán nem ivott vizet, éppen a legsúlyosabb és legkomplikáltabb megbetegedésekről volt szó, idegfájdalmakról, köszvényről, rheumáról, álmatlanságról, étvágytalanságról. Az a megfigyelés, hogy mihelyt a betegek nagyobb mennyiségű vizet kezdtek a szervezetnek juttatni, igen gyorsan beálló javulás és a még el nem hanyagolt esetekben gyors gyógyulás mutatkozott, szintén annak a föltevésnek helyessége mellett szólt, hogy a nem elegendő vízivás volt a betegség oka. Szívbajosoknál is előnyösen bevált a megfelelő vízfogyasztás elrendelése. Erre való tekintettel föltehető, hogy nem egy szívbeli bántalom oka kevésbé a szívben, mint inkább a vérben keresendő. Lehetséges, hogy a vér beteges izgató anyagokat pl. hugysavat tartalmaz, amelyek közvetlenül azáltal, hogy a vér a szívfalakkal érintkezésbe kerül, annak izomzatára izgató hatást gyakorolnak. Talán föltehető, hogy a tejkúrának, amelynek értéke sok súlyos betegségnél kétségen felül álló; kiváló tápláló értéke mellett nagy a jelentősége, mint puszta folyadéknak is. Hasonló lehet az eset az ásványvízkúráknál is. A sport paíhológiája. Albu berlini tanár volt az elsők egyike, aki a sportgyakorlatok hatását a belső szervekre, az egész szervezetre és az anyagcserére megállapította. Az első vjzsgálatokat kerékpárversenyzőkön végezte. Azóta Albu tanár a sport egyéb területein is végzett hasonló vizsgálatokat, különösen három különböző területen: a felszereléssel való hadseregi meneteken, a könnyű atlétikai mezei sporton, és végül a birkózókon. Albu tanár azt találta, hogy a különböző sportnemeknek behatása a belső szervekre egy és ugyanaz. Az izommegerőltetés hevessége és időtartama szerint mindenesetre tetemes kvantitatív különbségek vannak a szervezet reakciójában is, de, minthogy az eddig előttünk levő tények szerint minden túlságos izommegerőltetés, amint azok a legnagyobb sportteljesítményeknél előfordulnak, a belső szerveket és az anyagcserét egyforma irányban és az izomgyakorlat speciális fajtájától függetlenül befolyásolja, minden sportnem befolyását egységesnek kell jeleznünk. A legnagyobb sportteljesítmények behatása élettanilag majdnem általános a két fázisban nyilvánul: 1. mint izgalmi hatás gyors, erős véráram formájában a megerőltetett izmok és belső szervek felé, ami a vérnyomás emelkedésében és megszaporodott szívműködésben nyilvánul meg; 2. mint hüdési hatás, amely a megerőltetés intenzitása szerint majd rövidebb, majd hosszabb idő múlva képződik és erős vérnyomássülyedés és funkcionális szívgyöngeségben nyilvánul. A heveny szívgyöngeség tünetei és következményei uralják a sportmegerőltetés képét. A szívkimerültség következményeinek tekintendők a vizeletelváltozások is. Ezek a pangásos vese következményei, a pangást a szívizom gyengesége okozza. Hogy ez esetben funkcionálisan fejlődött zavarokról van szó, bizonyítja ezeknek a veseelváltozásoknak gyors visszafejlődő képessége. A sportgyakorlatok káros hatása nem a sport, hanem a versenysporttá való elfajulás hibája. Ezt az iskolából mindenesetre ki kell zárni. Egyébként is az iskolai sportnak a tanítóknak és iskolaorvosoknak szigorú felügyelete alatt kell állnia. Népegészségügy Oroszországban. A. Grigorjanz a »Gewerkschaftskorrespondenz«-ben részletesen beszámol Oroszország 1911. évi közegészségügyi viszonyairól. A nyilvánosságra hozott statisztikai adatok főleg a rendőrorvosok jelentései alapján készültek s így fölötte hiányosak és elképzelhető, hogy mennyi azoknak az eseteknek a száma, amelyek nem kerültek be a statisztikába. Az orosz kormánynak szerencséje, hogy hiányzanak a szabályszerűen szervezett statisztikai fölvételek, mert azok még elrettentőbbé tennék az amúgy is borzalmas adatokat. A himlő, amely ragályos betegség, Nyugat-Európában majdnem teljesen ismeretlen, a jelentés évében 129,113 áldozatot követelt. 1891. óta a himlőbetegek száma sohasem maradt a 75.000 alatt. A betegség nemcsak hogy nem csökken, vagy nem marad állandóan ugyanolyan kiterjedésben, hanem ellenkezőleg úgy abszolút számokban, mint viszonylagosan egyre nagyobb méreteket ölt. A közölt adatok egyébként csak európai Oroszországra vonatkoznak, Finnország és néhány délkeleti kerület leszámításával. ÍKtyphus 410.000 esettel volt képviselve, ami 10.000 lakos után 25'7 esetnek felel meg. A roncsoló toroklob (diphteria), ideértve a torokgyíkot is, 10.000 lakos után 34"7 esetet tüntet föl, amely arányú elterjedést csak az előző évben ért el eddig ez a betegség. Ugyanilyen arányú a vörhenybetegségi esetek száma (10.000 lakos után 25 8, míg pl. Ausztriában a hivatalos