Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1915 / 1. szám
4 Munkásügyi Szemle alatt is szükség van, s hi az általános romlás, amely közgazdaságunkban beállott, további működésünk elé nehézségeket állít is, ha kell, áldozatok árán leküzdeni kívánjuk e nehézségeket és eddigi törekvéseinknek szószólói leszünk továbbra is. E törekvéseinkhez kérjük a közönség jóakaratú támogatását. Lujo Drentano. A háborúnak minden figyelmet lekötő mozgalmai nem akadályozták meg az elméleti és gyakorlati szociálpolitika németországi művelőit abban, hogy 1914. évi december hó 18-án, mint Lujo Brenta.no 70. születésnapján, hálával és szeretettel ne emlékezzenek meg a tudósról, aki az újabb közgazdaságtannak és ennek keretében különösen a szociálpolitikának egyik legérdemesebb, legkimagaslóbb művelője. Brentano munkájának jelentősége azonban túlterjed a német kultúra határain. Miként kutató szeme, még egészen fiatal korában az angol szakszervezetekben találta meg a fejlődésnek azokat a magvait, amelyeknek hajtásait lankadatlan energiával iparkodott átültetni saját hazájába is, miként a francia Comte pozitivista bölcselete volt irányító hatással arra a felfogásra, amelyet a társadalomgazdaságtan természete és feladatai tekintetében általában magáévá tett: úgy azok az eredmények, amelyekre vizsgálódásai során ő eljutott, javára váltak hazáján túl is a tudománynak, minden kultúrország haladásának. Rendkívül termékeny munkásságát, a mezőgazdasági politikán kívül, amelynek irodalmi művelésére csak későbbi éveiben adta magát, úgyszólván kizárólag az ipari munkáskérdés problémájának szentelte. Nagy érdeme, hogy kiváló honfitársaival (Colm, Schönberg, Held, Schmoller, Wagner stb.) egyik úttörője az ethikai közgazdaságtannak, amely a klasszikus közgazdaságtannal szemben csak relatív értékűeknek tartja immár a társadalmi gazdaságnak intézményeit (így a magántulajdon intézményét is); amely továbbá a gazdasági élet jelenségeit az ethika követelményeivel iparkodik átitatni; amely a deduktív módszert az induktív kutatással kívánja helyettesíteni ; amely nem elégszik meg a tények konstatálásával, de a szociálpedagógía érvényesítésével a társadalomgazdasági fejlődésnek ethikai megfontolások által sugallt célokat is tűz ki: a társadalmi gazdaságtan jellegének, módszerének, céljainak, eszközeinek megállapítása, általában e tudománynak megnemesítése körül hervadhatlanok az érdemei. De ezeknek az érdemeknek ragyogó koszorúját az ipari munkáskérdésben kifejtett, az említett magas elvi szempontoktól irányított tudományos működésének látható, kézzel fogható eredményei alkotják. Az, amit e kérdésben írt, amit a német világnak kulturcentrumain (Berlin, Breslau, Strassburg, Bécs, Lipcse, München) hallgatóinak tanszékéről inspirált, mindinkább kiépülő jogalkotásban és társadalmi intézményekben él valóságos életet. A munkásságnak valóságos szabadsága a munkaviszonyban ; e szabadság kivívásának és megtartásának biztosítékául a szervezetek működésének mind szabadabbá tétele; ott, ahol az önsegély felmondja a szolgálatot, az állami beavatkozásnak érvényesülése: ezek azok a mindinkább teljesedő eredmények, amelyek tekintetében az agg tudós, gazdag múltjára visszatekintve, joggal mondhatja: »quorum pars magna fui«. És mert, ha ez eredmények egyszer, talán már nem távoli jövőben, nálunk is jelentkeznek majd, azok nem kis részben Brentano élete munkájának lesznek köszönhetők, a szeretetnek és tiszteletnek hazájabeli megnyilvánulásaihoz csatoljuk im a mienket is. <5T 3Ylunkásügyi Szemle 19)'4. évi tartalomjegyzéíiét a 2.-i(i számmal együtt fogjuti e/őfizetőinfcne/c megGüldeni.
