Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 11. szám - A német munkásbiztosítás a háború jegyében

244 Munkásügyi Szemle nek a szociális, a munkásbiztosítással hatékonyan támogatott fejlődése volt egyik legfőbb hajtóereje annak, hogy a kelet és nyugat egymással összefogva gyilkolást és pusztítást vigyenek a békés vidékekre. Lloyd George a német birodalom munkásbiztosításának tanulmányozásánál nem érezte azt az önzetlen örömet, amely minden emberbarátot elfog, minden szociális fejlődés láttára. A hideg számító, csak annak tudatára jutott, hogy a szociális gondoskodás erős köteléket teremt az állam és a nép között, hogy a politikai és gazdasági hatalmat fokozza, sőt már olyan mértékben fokozta, hogy az Angolország világhatalmi vágyaival nem egyeztethető össze. Lloyd George ebben nem is tévedett. A munkásokról való gondoskodás intézményei, amint azokat Németországban és az osztrák-magyar monarchiában már számos év óta fejlesztik, a nép jólétének és ezzel a néperőnek leglényegesebb alapját alkotják. Ezzel az államszervezet bensőleg megerősödött, ez adta meg az államnak azt a hatalmas támaszt, amely most a haza létéért való küzdelemben erőteljesen helyt áll. A munkások a szociális törvényhozás folytán személyesen érdekelve vannak az állam fennállásában. A munkások tudják, hogy az államban támaszt birnak, amely őket a szükség és a betegség idejében megvédi és nemcsak a gazdasági pusztulástól óvja meg, hanem azonfelül is segélyt és támaszt nyújt. Ez a meggyőződés bizonyára kifejlesztette azt az érzést, amely arra késztet,, hogy a hazát az irigységtől és gyűlölettől eltelt ellenséggel szemben megvédelmezze, bizonyára hozzájárult annak a harci kedvnek és a győzelmi akaratnak fokozásához, amelylyel a munkástömegek a harcba vonultak. Hogy a szociális gondoskodásnak még a munkásképviselők körében is, éppen a jelen időben milyen fontosságot tulajdonítanak, arra jellemző, hogy néhány nap előtt »A Munkásvédelem Németországban« (»Der Arbeiterschutz in Deutschland« a Socialistische Monatshefte kiadásában, Berlin) címmel kiadott könyvben, Róbert Schmidt, a német Reichstag tagja a német szakszervezetek egyik vezető embere, bővített formában közread egy levelet, amelyet 1914. július havában egyik Angolországban élő elvtársához irt. Róbert Schmidt ezzel a munkájával objektív képét akarja nyújtani a német szociális törvényhozás terjedelmének és jelentőségének, hogy ezzel a külföldön gyakran megnyilvánuló homályt eloszlassa. Sajnos a külföldön nagyon kevéssé ismerik összes szociális intézményeinket. Ebből a fölfogások ferdesége alakult ki, amely most nemzeti életünk ellen irányuló nyomorult gyanúsítássá és piszkolódássá fokozódik. Nincs semmi értéke annak, ha ez ellen elméleti erősködéssel harcolnak, amint azt némely akadémikus körök megkísérelték. A tényekei kell beszéltetni és ezért Róbert Schmidt Írásának, aki politikai pártállásánál fogva minden túlzást elkerül, de a munkásvédelemnek és munkásbiztosításnak számos részletét, azoknak sikeres eredményeit, a szociáltechnikai berendezésekről és gondozó intézetekről való képek közreadása mellett elfogulatlanul mutatja be, eléggé meg nem becsülhető jelentősége van. Ez a könyv bizonyára soknak, aki az irigységtől és gyűlölettől nem vesztette el a szociális érzését, kinyitja a szemét. A munkásokról való gondoskodás büszke épülete szilárd alapokon nyugszik. így tehát az a vihar sem tudta megkárosítani, vagy fölborítani, amelyet ellenünk felkeltettek. A rettenetes küzdelemnek, amelyet egy egész világgal szemben folytatunk, kilenc hónapja múlt el és a német munkásbiztosítás áldásos föladatait úgymint azelőtt, most is egész terjedelmében folytatja. Az eseményekről való rövid áttekintés igazolja ezt. Amikor a háború kitört, a munkásbiztosítás összes érintett szerveinek egyező volt a véleményük, hogy a munkásbiztosításnak törvényes szolgáltatásait teljes egészében tovább is nyújtani kell. Sőt még ennél is tovább mentek, mert mindenütt kifejezték azt a készségüket, hogy a mun-