Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 9-10. szám

VI. évfolyam. Dudapest, 1915. május. 9—10. szám. MONKÁSÖGYI SZEMLE KÖZLEMÉNYEK A MUNKÁSBIZTOSITÁS, A SZOCIÁLIS EGÉSZSÉGÜGY, A MUNKÁSVÉDELEM, A MUNKAVISZONY ÉS AZ IDE VONATKOZÓ JOGGYAKORLAT KÖRÉBŐL. SZERKESZTI: KIS ADOLF. TÁRSSZERKESZTŐK: Dr. STEIN FÜLÖP és Dr. HAHN DEZSŐ. Megjelenik rendszerint minden hó 10-én és 25-én, esetleg két szám együttesen. Előfizetési ár egy évre 20 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Falk Miksa-u. 5. Telefon 93—99. Postatakarékpénztári csekk-számla 24.911 Élelmezés a háborúban és az alkohol. A Munkásügyi Szemle számára írta: dr. Holitscher (Pirkenhammer). Ellenségeink elzárták előlünk az élelmi szerek behozatalát. Anglia nyíltan hirdeti azt a szándékát, hogy a központi hatalmakat kiéheztesse. Ez ellen a mindennapi jogot arcul ütő eljárás ellen való védekezés a közgazdaságra újabb és nehéz feladatot ró. Beállott annak a szüksége, hogy az új aratásig az élelmiszer- és takarmányanyagokban felmerülő szükségletet pusztán a hazai termékekkel fedezzük. Minthogy ezek közepes termés után, mint amilyen 1914-ben volt, tapasztalás szerint nem elegendők és ennélfogva a két szövetséges állam gabonának, különösen búzának, külföldről való behozatalára van utalva, már előre bizonyos mérvű hiánynyal kellett számolni. Csupán arról volt szó, hogy ez a hiány oly mérvű-e, hogy a rendelkezésre álló készletek a szükségletet egyáltalán nem fedezhetik, hogy tehát éhínség fog beállani, vagy pedig takarékosság és bölcs intézkedések folytán ezek a készletek elegendők lesznek. Az ebben az irányban folytatott vizsgálatok és felvételek csakhamar az utóbbi feltevést igazolták. Úgy Németországban, mint a Monarchiában a meglevő készletek oly módon »nyujthatók« és eloszthatók, hogy a fiziológiai szükséglet fedezhető. Mindez játszi könnyedséggel ment volna, ha mindjárt helyes és célirányos intézkedéseket létesítettek volna és nem elégedtek volna meg eleinte felemás intézkedésekkel. Természetesen most már ez nehezebb, bár kétségtelen, hogy a feladat közmegelégedésre megoldható, ha az az egyes személyre kisebb áldozattal vagy kényelmetlenséggel is fog járni. Hogy mit kell tenni, miféle rendszabályok léptetendők életbe és miként viendők ezek keresztül, azt a legbehatóbban és legnagyobb szakértelemmel Eltzbacher Pál tanár, a berlini Kereskedelmi Főiskola tanárigazgatója és 14 más szakértő által kiadott »Die deutsche Volksernáhrung und der englische Aushungerungsplan« (»A német nép élelmezése és az angol kiéheztetési terv«) (Vieweg kiadása, Braunschweig 1915. Ára 1 M) című emlékirat tárgyalja. Ez az emlékirat számszerűleg kimutatja, hogy a német népnek békében mennyi tápanyagra van szüksége, mennyi az évi fiziológiai szükséglet fehérnye és égési tápanyagokban és végül, hogy Németország művelés alatt álló földje és marha-állománya egy év alatt mennyi tápanyagot szolgáltathat. A felsorolt adatok azt igazolják, hogy a hazai föld termése, bár az eddigi szükséglet mögött messze elmarad, de a