Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 6-8. szám - Háború és munkásbiztosítás. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének 1915. március hó 20-án tartott ülése

Munkásügyi Szemle 191 A felsőbíróság a kérdéses üzemnek balesetbiztosítási kötelzettség alá tartozása mellet* foglalt állást, mert magáévá tette helyes indokainál fogva az Állami Munkásbiztosítási Hivatal biztosítási tanácsainak gyakorlatában eddig következetesen elfoglalt azt az álláspontot, hogy az elektromotorok által hajtott szellőztetőgéppel felszerelt vendéglői üzem, amelynek a szellőztető-gépek ma már nagy városokban lényeges tartozékaivá váltak, az 1907. évi XIX. t.-c. 3. §. 26. pontja értelmében balesetbiztosítási kötelezettség alá esik. (L. Schulcz : Munkásbiztosítási Joggyakorlat II. k. 99. lap, 3. pont.) Maga a jelen esetben vendéglői üzemben alkalmazott szellőztető-gép vagy készülék egy motor 5 az a körülmény, hogy villamos hajtóerőt fejlesztő gép az üzemen kívül eső helyen, elektromos központban van, nem változtat azon a tényen, hogy magában az üzemben baleseti veszélyt magában rejtő és elemi erővel hajtott gép, illetve gépek is vannak. Az ellenkező felfogás mellett egy az asztalosműhelytől távol eső elektromos központokból hajtott gyalu- és marógéppel felszerelt asztalosmühely sem volna az idézett törvény 3. §. 26. pontja alapján balesetbiztosítási kötelezettség alá vonható, holott ez ugyancsak nem lehet kétséges. Az idézett törvényhely egyébként világosan nem az elemi erőt fejlesztő gépről, hanem az (egyébként akárhol fejlesztett) elemi erő által hajtott gépről beszél és az ilyen gépet használó üzemet mondja ki balesetbiztosítási kötelezettség alá tartozónak. Az a körülmény, hogy igénylő munkaadója a helyiséget a ]—i Körtől bérelte, minthogy az üzem az ő számlájára ment, a helyzeten nem változtat. (T. 22. §.) MUNKAVISZONY. Joghatályos-e a háború kitörése miatt történt késedelmes felmondás, ha az alkalmazott a fölmondás ellen nem tiltakozott ? A brémai kereskedelmi bíróság 1914. szept. 9-én hozott ítélete. ítélet: A bíróság a panasznak helyt ad. Indokolás: Panaszolt cég panaszosnak aug. 2-án aug. 31-re fölmondta a szolgálatot, mert a kitört háború miatt kénytelen volt üzemét korlátozni. Ezt a felmondást a bíróság nem találta joghatályosnak. A háború kitörése ugyanis az alkalmazottak szolgálati viszonyára semminemű befolyással nincs. Miután panaszolt sem vitatja, hogy a panaszló munkaviszonya csak felmondással volt megszüntethető, az augusztus 2-ikán történt felmondás, amely augusztus 31-ikére elkésett, nem tekinthető joghatályosnak és e szerint panaszos igénye, aki szeptember hóra 225 márkányi fizetését követelte, jogos, hacsak panaszos hallgatólag bele nem egyezett az aug. 31-ikére történt felmondásba. Ily hallgatólagos beleegyezés azonban nem vélelmezhető. Panaszos ugyan, amikor neki felmondtak, a felmondás ellen kifogást nem emelt; mindazonáltal ebben nem lát a bíróság hallgatólagos beleegyezést, mert panaszos azon véleményen volt, hogy a háború által a fölmondási idő iránti jogigények megszűnnek, amely vélemény a háború kitörésekor általános volt. Megilletik-e a munkaadót az alkalmazottjának megvesztegetése céljából ennek kezéhez juttatott ajándékok. A hamburgi főtöruényszék Bf. VII. 579/13. sz. határozata. A munkaadó elbocsátott alkalmazottja fizetéséből visszatartotta az azon összegnek megfelelő részt, amelyet az utóbbi főnökének szállítóitól jóindulatú kezelés reményében (Schmiergeld) kapott. A főtörvényszék a levonás jogosságát elismerte. Az alkalmazott köteles mindazt kiadni munkaadójának, amit szolgálati kötelességének teljesítésével szerzett. Szénszállítások körül ellenőrzés teljesítésével lévén megbízva a szóbanforgó alkalmazott, kétségtelen, hogy ennek során a szállítók érdekében tevékenységet nem teljesített és így a tőlük kapott ajándékokat szolgálati kötelességének teljesítése alkalmából kapta. Szükségtelennek találta a bíróság annak vizsgálatába bocsátkozni vájjon az ajándékok kifejezetten tisztességtelen célok elérésére adattak-e, mert elegendő, ha ennek lehetősége már első pillanatra is kizárva nincsen. Ha a megvesztegetésnek ily közelfekvő célzata nem is forog fenn, meg kell állapítani a munkaadók igényét az efajta ajándékokra, tekintve, hogy az alkalmazott kötelességének teljesítése közben saját céljaira nyereséget nem szerezhet. (Jogt. Közi.)