Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 6-8. szám - Háború és munkásbiztosítás. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének 1915. március hó 20-án tartott ülése

Munkásügyi Szemle lottak azáltal, hogy a biztosítási esemény folytán a kiadások növekedése, vagy a bevételek kevesbedése állott elő. Ezt a hiányt pótolja a kártalanítás. Ezen az alapon kap a beteg gyógykezelést, téríttetik meg annak, aki baleset folytán kevesebbet keres, a különbözet ; akinek egyszerre nagyobb kiadása van, mint pl. hozzátartozója eltemettetése, ezen kiadáshoz kap hozzájárulást; akinek az eltartója hal meg baleset folytán, kártalanításban részesül. Már most, ha a baleseti sérült háborúba megy, ennek tartama alatt a baleset gazdasági létkörülményeiben nem idéz elő változást. Ezen az alapon a járadéknak a háború tartama alatt szünetelni kell. A méltányosság is azt parancsolja, hogy a baleseti sérült a háborús állapot tartama alatt ne legyen jobb helyzetben, mint az a munkástársa, akinek munkáját a hadiállapot folytán szintén be kellett szüntetni és aki nem részesül támogatásban.« A másik álláspont szerint a törvény erre az esetre nem tartalmaz rendelkezést és kifejezett rendelkezés nélkül nem lehet a járadékot a háború tartamára szüneteltetni. Én ez utóbbi felfogást tartom helyesnek és a gyakorlat is abban az értelemben döntötte el, hogy a járadék folyósítandó a háború tartama alatt A hadbavonultak között számos járadékos van. Felmerült tehát az a kérdés, hogy a járadékosok megsérülése esetén előálló fokozott munkaképességcsökkenés a pénztár szempontjából figyelembe jön-e? A pénztárnak megvan az a joga, hogy a járadékos állapotának változása esetén felülvizsgáltathassa és esetleg járadékát leszállíthassa. A háborúba vonult két ujj-hiányban szenvedő sérült, kinek karját vágják le, miképen lesz felülvizsgálható ? A pénztár elesik bizonyos anyagi előnyöktől, miképen kap ezért ellenértéket? Számos egyéb kérdés volna még a balesetbiztosítással kapcsolatban, ezekre most nem térek rá. Befejezésül csak a következőkre kívánok rámutatni: A háború egyes államok egymásközti viszonyában lényeges átalakulásokat jelentvén, ezen körülmény a szociális biztosításban is éreztette hatását. Egyrészt törekednie kellett a szövetséges államoknak arra, és ez a feladat Ausztria-Magyarországra és Németországra vonatkozik, hogy a biztosítás tekintetében azonos helyzetben legyenek a saját állampolgáraink mint a szövetséges állampolgárok. A német szövetségi tanács 1914. évi november hó 26-iki rendeletében megállapítja, hogy a rokkantbiztosítás tekintetében megállapított várakozási időbe beszámíttatik azon szolgálati idő, amely a jelenlegi háború alatt az osztrák-magyar hadsereg szolgálatában töltetik el. Van azonban néhány eset, midőn az azonos elbírálás hiányzik. Az ellenséges állampolgárokra nézve a betegsegélyezés tekintetében alkalma volt épp a Budapesti Munkásbiztosítási Választott Bíróságnak állást foglalni abban a kérdésben, hogy ok-e pl. a szerb állampolgárság a betegsegélyezésből való kizárásra. Ennek a kérdésnek elbírálásánál a bíróság nagyon helyesen abból indult ki, hogy az a körülmény, hogy a törvény 5. §-a a balesetbiztosítástól megkülönböztetőleg a külföldi honosok betegsegélyezését mindenféle viszonosságtól függetleníti és a betegsegélyeket bármely állam honosának a tagság fenforgása esetén feltétlenül nyújtani rendeli, — kétségtelenül arra vall, hogy a betegsegélyezést tisztán csak humanitárius szempontokból kezeli és olyan sürgős jellegű, nélkülözhetetlen támogatásnak tekinti, amelyet az egyes államok között fennálló jogviszonyok minősége nem befolyásolhat, miután a betegségnél és a betegsegély nyújtásnál nem valamely állandó jellegű kedvezményről van szó, hanem csak arról, hogy valamely betegségben sínylődő munkás helyzete ideiglenesen megjavíttassék és róla felgyógyulásáig gondoskodás történjék. A törvénynek ezen 5. §-a tehát már egymagában is arra utal, hogy az ideiglenes