Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 6-8. szám - Háború és munkásbiztosítás. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének 1915. március hó 20-án tartott ülése

176 felmerülő kérdések elbírálásával némileg másképen állunk, mint más jogkérdések elbírálásával. A magánjog keretében ítélkező bíró a jogszabályok szövege és értelme alapján a felmerülő vitás kérdéseket eldönti, anélkül, hogy döntése anyagi konzekvenciáit ítélete meghozatalánál figyelembe venné. Nem úgy értem ezt, hogy a magánjog keretébe eső bíráskodásnál nem volna megfelelő szerepe a peres felek érdekei vizsgálatának, de a magánjogi szabályok értelmezésében e szempont mindenesetre alárendelt jelentőségű lesz. A szociális biztosítási törvények alkalmazásánál, e törvények értelmének keresésénél azonban nagy szerepet kell juttatni annak vizsgálatának, minő befolyással van valamely vitás kérdés eldöntése az állandó alperesként szereplő pénztárak helyzetére, beilleszthető-e a vitás kérdés egyik vagy másik irányban való eldöntése a szociális biztosítási törvények megalkotásánál irányadóul vett pénzügyi alapba ? Ne hogy félreérttessem, hangsúlyoznom kell, hogy a törvény világos értelmében, félreérthetetlenül megítélendő szolgáitatások tekintetében a financiális alap keresése a bírói ítélkezés során elhibázott volna, de mihelyt arról van szó, hogy a törvény szövege mellett kétségek vannak arra nézve, intencionált-e a törvény valamelyes szolgáltatását vagy sem, más jellegű jogviták eldöntésénél jóval nagyobb szerepet kell adni a pénzügyi helyzet vizsgálatánál, annak a szempontnak, hogy a hozandó ítélet a pénztárak pénzügyi helyzetének és a szociális biztosítási törvény által alapul vett financiális bázisnak megfelel-e vagy sem ? Es ha ezt a szempontot vesszük figyelembe, akkor a német gyakorlattal szemben az osztrák gyakorlat álláspontját kell magunkévá tenni. Kétségtelen, hogy a szociális biztosítási törvények megalkotásánál háborúra egyik törvényhozás sem gondolt. Kétségtelen, hogy a háború veszélyeivel járó anyagi megterhelést egyik törvényhozás sem tette számítás tárgyává és így kétségtelen az is, hogy a háború által okozott segélyezési igények kielégítése a pénztáraknak oly' terhet jelentene, amelyre a törvény által kontemplált anyagi bázis mellett a törvényhozó nem számított. Arra az esetleges ellenvetésre, hogy a munkásbiztosítási törvények a paszsziv tagságra vonatkozó rendelkezésekkel, valamint a katonai fegyvergyakorlatokra vonatkozó intézkedésekkel az előbb kifejtett általános elvet áttörik, az a válasz, hogy a törvények ideiglenes munkahiány esetére kontempláltak segélyt a passzív tagság intézményével és világosan körülhatárolt igényeket jelöltek meg a fegyvergyakorlatra vonatkozó intézkedésekkel és ezen terheket a pénzügyi alap lefektetésénél figyelembe is vették. Különben is a most említettek, akik ideiglenesen lépnek ki a munkából, a dolgozó munkásság keretében maradnak, míg a háború a hadbavonulókat polgári foglalkozásuk köréből teljesen kiemeli határozatlan időre és a hadbavonultak ellátása tekintetében épúgy, mint betegség és sérülés esetére való gondoskodás tárgyában, egészen különleges rendelkezések vannak hatályban, amelyek a pénztár szolgáltatásait részben feleslegessé teszik, részben pedig oly többletté, amely a hadbavonult biztosított munkásság és a többi hadbavonult között aránytalanságot teremt. Ezt a felfogást, a háborúban szenvedett betegségbóTés sérülésből származó segélyezési igények elutasítását, amelyet a Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár igazgatósága egyik legutóbb hozott határozatában magáévá tett, nem hadbavonult polgártársaink iránti szűkkeblűség sugallta. Hogy nem hiányzik azokból, akik ezen felfogást magukévá teszik, a hadbavonult munkásság heroikus küzdelmének méltánylása, azt felesleges hangsúlyoznom. Rá kell azonban mutatnom, mert hiszen mindenkor akad ilyen kérdéseknél a látszólag ridegebb felfogás elítélésére érzelmi indok, arra, hogy a pénztárak ezen terhek vállalásával az állam terheit vállalják magukra, az ipari és kereskedelmi érdekeltség vállal magára ismét oly terheket, amelyeket az állam egyetemének kellene viselnie.