Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 6-8. szám - Háború és munkásbiztosítás. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének 1915. március hó 20-án tartott ülése

172 Munkásügyi Szemle telménynek tartják. Ugyanilyen állásponton állanak az osztrák pénztárak is, amelyek hazafias áldozatkészségből tartalékaiknak egyrészét kihasították a háború által okozott többletkiadások fedezésére, a további áldozatokat az államtól várják. Stier-Somló a német szakirodalomban felvetette már most azt a kérdést, hogy nemcsak a háború utáni időben, de a háború alatt is, a háború által okozott többletkiadásokat az állam köteles megtéríteni a munkásbiztosításnak s külön biztosítási adót hozott e célra javaslatba. Az ő érvelése az, hogy a munkásbiztosítás a háború céljait szolgálja, ennek költségei pedig az ország egyetemét és nem magát a biztosító érdekeltséget terheli. Magyarországon a munkásbíztosításnak tartalékja nincs. Normális időkben is súlyos pénzügyi zavarokkal küzdöttek a munkásbiztosító pénztárak, az állam támogatása tehát nálunk sem lesz elkerülhető, annál kevésbé, mert nálunk rokkantbiztosítás hiányában a betegsegélyezés szervei oly terheket is viselnek, amelyek tulajdonképen a rokkantbiztosítást illetnék. A munkásbiztosító pénztárak feladata, hogy a háború rokkantjairól való gondoskodással egyidejűleg a rokkantbiztosítás megalkotását sürgesse. A nemzet jövője és létfentartása érdekében fontos kötelesség a háborúban elveszettek pótlása. És ha nagy nemzeti érdek volt eddig is a csecsemőhalandóság megszüntetése és általában a néppusztitó betegségek elleni küzdelem, a háború utáni időszakban ez még sokkal fontosabbá válik. A munkásbiztosítás szerveire tehát e téren is súlyos kötelességek várnak. Azt hiszem, hogy mindezek a kérdések elég fontosak arra. hogy nálunk is sürgős munkára késztessék az érdekeltséget, mert minden mulasztás, amit e téren elkövetünk, érzékeny károkat fog okozni. A munkásbiztosítás érdeke itt egybekapcsolódik a magyar állam és a magyar nemzet érdekeivel. E fontos feladatokra tehát kellő komolysággal és alapossággal kell előkészülnünk. Ezekre kívántam Egyesületünk keretében a munkásbiztosítási érdekeltség és az államkormányzat figyelmét felhívni. Háborús munkásbiztosítási jogkérdések. Dr. Sasvári József: A háború a munkásbiztosításban számos vitás kérdést vetett fel, amelyeknek megoldása annál nehezebb, mert a munkásbiztosítási törvények a háborús állapotra nézve — egyetlen csekély kivétellel, a német rokkantbiztosításra vonatkozólag — semmiféle intézkedést nem tartalmaznak. A felmerülő kérdéseknek eldöntése csupán a munkásbiztosítás egyéb jogszabályainak egybevetése és az általános jogszabályok figyelembevétele útján lehetséges. Németország birodalmi gyűlése 1914. augusztus 4-én megtartott emlékezetes ülésén kétrendbeli rendkívüli törvényt hozott a munkásbiztosításra vonatkozólag, valamiképen 1914. december 3-án szövetségtanácsi rendelet jelent meg a hadbavonultak feleségeinek gyermekágyi segélyére nézve. Természetesen e törvények értelmezése körül is támadtak viták, valamiképen ezeknek a törvényeknek a Reichsversicherungsórdnunggal való összefüggése körül is. Ausztriában és nálunk rendkívüli törvények a munkásbiztosítást illetőleg nem hozattak és így a háborúval kapcsolatban felmerült kérdések elintézése tekintetében kizárólag az 1907. évi XIX. t.-c, illetőleg az osztrák munkásbiztosítási törvények alapján kell elindulnunk. Legtöbb vitás kérdés a betegsegélyezés terén merült fel. A balesetés rokkantbiztosítás terén kevesebb, amihez hozzájárul, hogy e biztosítási ágaknál felmerülő kérdések közül egynémely csakis a háború után lesz aktuálissá. Nincs módomban a maga teljességében felsorakoztatni az összes kérdéseket. Az élet mindennap újakat és újakat hoz felszínre, nap-nap