Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 6-8. szám - Háború és munkásbiztosítás. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének 1915. március hó 20-án tartott ülése

166 Munkásügyi Szemle nak rendelkezésükre. Ha a folyó bevételek elégtelenek, a tartalékalapokat" kell felhasználni. 2. Járulékfizetés. Szemben azzal az elterjedt felfogással,, hogy a háború tartamára a tagok járulékaikat fizetni nem tartoznának, közzéteendő, hogy a járulékokat pontosan és egészben fizetni kell. A járulékfizetés alól felmentés nincs. Oly esetekben, amidőn hadbavonult tag felesége teljes keresetnélküliségét bizonyítja, a járulékfizetésre halasztás adható. 3. küzdelem a szimuláció ellen. Hangsúlyozzák, hogy a pénztári tagok csak oly betegség esetén jogosultak táppénzre, amely esetek állandó orvosi kezelést tesznek szükségessé és teljes munkaképtelenséggel járnak. Vannak oly tagok, akik, különösen munkanélküliség idején, betegséget szimulálnak s így a pénztárakat megcsalják, hogy jogosulatlanul segélyhez jussanak. Ezek ellen szigorított ellenőrzés szükséges és minden pénztár minden egyes tagja tartsa kötelességének, hogy az ilyen szimulánsokat a pénztárnak azonnal jelentsék fel és tegyék lehetetlenné, hogy a betegsegélyző pénztárakat kizsákmányolják. 4. Az orvosok és a pénztárak. A szimulálás és visszaélés ellen legriatályosabban az orvosi kar lelkiismeretes eljárása nyújt védelmet. A pénztárak tehát az orvosok közreműködésére számítanak, és elvárják, hogy e nehéz időkben kellő elővigyázattal és szigorral adják ki a táppénz felvételére jogosító bizonyítványokat. III. A háborúnak a mezőgazdasági munkások biztosítására való hatásáról dr. Fáv Gyula min. tanácsos által közzétett adatokból*) a következőket tudjuk meg: Az 1912 : VIII. t.-c. az Országos Gazdasági Munkásbiztosító Pénztár keretében a földmívesek, gazdák, gazdasági munkások és gazdasági cselédek részére önkéntes formában nyugdíjbiztosítást állított fel, amelyben legalább 10 évi tagság után 65 éves korában a tagsági éveinek megfelelő nyugdíjat mindenki feltétlenül megkapja. Az első két esztendő alatt jóval több mint 20 ezer ember iratkozott be a tagok közé, s számuk a háború kitöréséig a 28 ezret megközelítette. Mindenesetre megnyugtató, hogy a háború óta 49 vármegyéből történt beiratkozás, ami jogos reményt nyújt arra, hogy majdan a győzelmes béke bekövetkezése után a mozgalom ismét újult erővel fog életre kelni. A háborúnak azonban nemcsak a földmívesek nyugdíjbiztosítására, hanem a gazdasági munkások és cselédek kötelező biztosítására is megvolt a visszahatása. Ez a visszahatás legszembeötlőbben a cséplőmunkások kötelező biztosításának eredményéből tűnik ki. Míg ugyanis az 1913. év nyarán 18.541 cséplőgépet jelentettek be, a mellette alkalmazott munkások biztosítása céljából, addig az 1914. év nyarán csak 15.328 cséplőgépet, ami tehát a kötelező biztosításnak ennél az ágánál úgy a biztosítottak számában, mint a befizetett biztosítási díjakban 17ü/o-os csökkenést jelent. Ezzel szemben az Országos Gazdasági Munkáspénztár segélyezési kiadásai az 1914. évben az előző évhez képest mindössze 2u/o-kal szállottak alább. Hogy a segélyezési kiadások a biztosítottak számának tetemes megfogyatkozása dacára alig csökkentek, annak megvilágítására, úgy véljük, elégséges, ha példaként utalunk arra, hogy a hadiállapot tartamára a cséplési munkánál a képesített gépkezelő alkalmazására vonatkozó kötelesség kormányrendelettel felfüggesztetett. Tehát a mult évi cséplésnél sok olyan baleset következett be, ^ amely ezen munka vezetésénél a szakértelem hiányának rovására írható. Mindazonáltal az Országos Gazdasági Munkáspénztár a mult* évet is minden anyagi baj nélkül zárta le. A kötelező biztosításnál ez évben sem volt vesztesége. Annak bevételei elégségesek voltak nemcsak az év folyamán kifizetett segélyekre, s a rokkantak díjtartalékának megalkotására,. *) Munkásügyi Szemle, VI. évi. 47. old.