Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1915 / 6-8. szám - Háború és munkásbiztosítás. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének 1915. március hó 20-án tartott ülése
164 Munkásügyi Szemle Az első kivételes törvény a Reichsversicherungsordnungnak a háziipari biztosításra vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte A porosz kereskedelemügyi miniszter azonban egyidejűleg rendeletet adott ki, hogy ott, ahol a pénztárak alapszabályszerű rendelkezéssel fennállnak, a háziiparosok biztosítása továbbra is tartassék fenn. Később a pénztárak kezdeményezésére az illető községi elöljáróságok hozzájárulásával a legtöbb helyen újra szabályozták a kérdést, úgy, hogy ma már kevés kivétellel a háziiparosok biztosítása zavartalanul történik. A háború első izgalmait kiheverve, a legtöbb pénztár csakhamar arra a meggyőződésre jutott, hogy a háború korántsem zavarta meg teljesítőképességét, minek következtében a felső biztosítási hivatalok jóváhagyásával a minimális szolgáltatásokon felüli segélyezések jórészét újra életbeléptették. Különösen a családtagok segélyezésének visszaállítása volt a legsürgősebb teendő, mert a közvélemény nem ok nélkül nyugtalankodott a hadbavonultak családjainak a munkásbiztosítás által nyújtott segély megszüntetése miatt. Eleinte kísérlet történt egy hadi segélypénztár felállítására, amely az állam terhére nyújtotta volna a családtagoknak eddig a pénztárak által nyújtott segélyt, azonban az állam ellenkezésén ez a terv meghiusúlt. E helyett a német szövetségtanács 1913. évi december hó 3-án nagy jelentőségű rendeletet adott ki, amely lényegében a következőket tartalmazza: 1. §. Gyermekágyas nőnek a jelenlegi háború tartama alatt az államkincstár terhére gyermekágyi segély engedélyeztetik, ha 1. férjeik a háború alatt a birodalomnak hadi, egészségügyi vagy hasonló szolgálatot teljesítenek, vagy ennek teljesítése, illetve a gazdasági tevékenység újbóli megkezdésében halál, sérülés, megbetegedés vagy hadifogság akadályozza meg őket és 2- ezen szolgálatuk megkezdése előtt a Reichsversicherungsordnung alapján, vagy valamely bánya-betegsegélyző pénztárnál a megelőző 12 hónapban legalább 26 hétig, vagy közvetlenül megelőzőleg legalább 6 hétig betegség esetére biztosítva voltak. 3. §. Gyermekágyi segélyként engedélyeztetik: 1. egyszer s mindenkorra a szülés költségeihez támogatás 24 márka összegben; 2. napi 1 márka gyermekágyi segély, vasárnapokat és ünnepnapokat beleszámítva 8 hétre, amelyből legalább 6 hétnek a szülés utáni időre kell esnie; 3. 10 márkáig terjedő összeg bábasegély és orvosi segélyre, hogy ha erre az orvosi segélyre szükség volt; 4. oly gyermekágyas nők részére, akik újszülötteiket önmaguk szoptatják, szoptatási segély napi fél márka összegben, a vasárnapokat és ünnepnapokat is beleértve, a lebetegedés utáni 12. hétig. Ez a rendelet visszaható erővel bír s a szolgáltatások a háború kezdetétől folyósítandók. Felmerült az a kérdés, hogy a vállalati pénztárak beszüntethetik-e működésüket az üzem szünetelése esetén ? A törvény szerint a vállalati pénztár akkor szűnik meg, ha a fentartó üzem megszűnik, vagy ha taglétszáma állandóan a minimális szám alá csökken. Minthogy pedig a háború folytán beállott üzemszünetelés vagy a taglétszám csökkenése csak átmeneti jelenség, megállapíttatott, hogy a vállalati pénztárakat az üzem szünetelése esetén továbbra is fenn kell tartani. A balesetbiztosítás szempontjából szintén történtek intézkedések aziránt, hogy a hadbavonult járadékosok, illetve hozzátartozóik a járadékukat zavartalanul megkapják. A Reichsversicherungsamt rendeletet adott ki, amely szerint a függőben levő felebbezések gyors elintézésére kell törekedni, esetleg olyképen, hogy a jogorvoslatokat a pénztárak vonják vissza és a sérült igényét ismerjék el. A háború tartama alatt járadékokat sem leszállítani, sem beszüntetni nem lehet. Végkielégítés adása további rendelkezésig megszüntetendő. Megkönnyítendő a hadbavonultak hozzá-