Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 6-8. szám - A negyvenévesek

Munkásügyi Szemle 143 vonult katonai szolgálata alatt szül és a férj a gyermek törvényességét megtámadja. Az egyik felfogás szerint az ilyen esetben a gyermekágyi segély nem jár, a másik felfogás — és ezt a felfogást tartjuk helyesnek — az igényt megállapíthatónak tartja. A gyermekágyi segélyekre vonatkozó szövetségtanácsi rendelet indokolása abból indul ki, hogy a jövő nemzedék fentartásáról és erősítéséről már születésükkor gondoskodni kell és ez a gondoskodás elsősorban a hadbavonultak újszülötteit illeti. A gondoskodás azonban a szövetségtanácsi rendeletben olyképen történik, hogy az újszülöttek anyjának adja meg a jogot a gyermekágyi segélyre. Az indokolás szerint ugyanis méltányos és jogos, hogy a hadbavonultaknak megkönnyíttetik családjuk állapota iránti gondjuk azáltal, hogy feleségeik nehéz órájukban a legnagyobb szükségtől mentve vannak és az újszülött életfentartása nem forog veszélyben. A birodalom tehát a férjnek a kötelességét vállalja át feleségévei szemben. A Bürgerliches Gesetzbuch 1360. §-a szerint ugyanis a férj köteles állásához és vagyoni helyzetéhez képest feleségének ellátást nyújtani, ehhez az ellátáshoz tartozik a betegségi ellátás és a gyermekágyi szükségletek ellátása is. Amíg a házasság fennáll, a férj mint olyan teljesíti ezen kötelességeket és nem mint a gyermek atyja. Erre mutat az is, hogy az esetben is, hogy ha joga volna az életközösséget megszakítani felesége hűtlensége folytán, ezen költségeket viselni köteles. Világos tehát, hogy a törvényes jogszabályoknak az felel meg, hogy a gyermekágyi segély nyújttassék az esetben is, ha a gyermek törvényessége megtámadtatik, illetve ha az asszony nem férjétől esett teherbe. A birodalmi gyermekágyi segély és az idegen állampolgárság. Az 1914. évi december hó 3-án kelt és a • Munkásügyi Szemlé«-ben már ismertetett, a gyermekágyi segélyekre vonatkozó szövetségtanácsi rendelet értelmezése kapcsán felmerült az a vitás kérdés, hogy jár-e a gyermekágyi segély az osztrák és magyar állampolgárok feleségeinek. A vitás kérdés tekintetében a porosz ipari- és kereskedelemügyi miniszter most kiadott rendeletében a következőket állapítja meg : A szövetségtanácsi rendelet szerint a segély előfeltétele, hogy a gyermekágyas férje »a birodalomnak hadi, egészségügyi vagy hasonló szolgálatot« teljesítsen. Az osztrák-magyar monarchiának teljesített szolgálatok nem jogosítanak erre a segélyre. Másképen áll ugyanis a dolog az 1914. évi augusztus hó 4-én kelt, a tagok jogainak fentaríására vonatkozó törvénynyel, mint ezen rendelettel, mert az 1914. évi augusztus hó 4-diki törvény intézkedései az 1914. évi november hó 26 án kelt rendelettel az osztrák-magyar monarchia állampolgáraira és a monarchiában teljesített hadiszolgálatokra kiterjeszttettek Az 1914. évi augusztus hó 4-diki törvény ugyanis magának a betegségi biztosításnak rendszabálya. Meg akarja ugyanis akadályozni azt, hogy a tagok azon jogait, amely őket a pénztárral szemben megilletik, elveszítsék. Az osztrák-magyar állampolgár pénztári tagok ezen jogokat éppen olyan módon szerezték, mint a német állampolgárok, méltányos volt tehát, hogy egyenlő védelemben részesüljenek. Ezzel szemben a gyermekágyi segély a birodalom pénzügyi eszközeiből adatik és nem a betegségi biztosítás következménye. Inkább azon gondoskodás egy részének tekinthető, amelylyel a birodalom a hadbavonultakat és hozzátartozóit ellátja. Éppen ezért indokolt volt, hogy az első és elvi határvonalat a segélyekben való részesedésre nézve a hadbavonult férjének a birodalom részére teljesített szolgálata adja meg. Ezen kereten belül megjelölte a szövetségtanácsi rendelet további elhatárolással azokat, akiknek ezen segítségre elsősorban szükségük van; ezen újabb elhatárolás azonban nem jelenti azt, hogy az elvi határt át lehetne lépni. Nem vonatkozik természetesen ezen álláspont azon segélyekre, amelyeket gyermekágyi segélyek címén a pénztárak nyújtani kötelesek. Ezekre nézve az állampolgárság semmiféle megkülönböztetésre alapot nem ad. A törvényes és törvénytelen gyermek egyenjogúsítása Norvégiában. Amint egy Norvégiából érkezett sürgöny jelenti, a norvég Storthing elhatározta, hogy a házasságon kívül született gyermekek is elnyerjék az örökösödésre való jogosultságukat és atyjuk vezetéknevét viselhessék. Ezen intézkedés által rendkívül fontos olyan szociális követelmény vált ténynyé, amelynek megvalósulására a testületek egész sora, elsősorban pedig »der Deutsche Bund für Mutterschutz* törekedett. E reformnak Norvégiában való keresztülvitele elsősorban Castberg