Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 5. szám - A háború szociálpolitikája

fflunkásúgyi Szemle 127 P. önkéntes tag jelen esetében mindehhez hozzájárul még az, hogy a Dudapesti Általános Munkásbetegsegélyző Pénztár alapszabályai kifejezetten megállapítják, hogy a katonaság tartamára a járulék befizetése szünetel, viszont természetesen a jogok is szünetelnek és így az általános érveken felül külön érvet nyújt az alapszabályok ezen rendelkezése, amellett, hogy a háborúban szerzett megbetegedés és sérülés a segélyezésre, fejtett, egyébként sem ad alapot. Igaz ugyan, hogy a »régi önkéntes tagok alapjának* alapszabályaiban e kérdésre intézkedés nincs, ilyen intézkedés hiányában a hivatkozott alapszabály tekintendő irányadónak a kérdés elbírálására nézve. A házi ipari munkások joga a tovább-biztosításra. A grossberlini felső biztosítási hivatalnak 1914. évi december 10-iki határozata. A felső biztosítási hivatal a panasznak nem ad helyt. Berlin város biztosítási hivatala neheztelt határozatában megállapította, hogy a szükségtörvény kibocsátása után a házi ipari munkásoknak nincs joguk önkéntes tovább biztosításra. A panasztevő által képviselt az az álláspont, hogy az 1914 augusztus 4-iki törvény nem érinti a Reichsversicherungsordnungnak az önkéntes tovább biztosításra vonatkozó rendelkezéseit, helytelen. A házi ipari munkások önkéntes tovább biztosítására nézve a Reichsversicherungsordnung 468. és 447. §-ai intézkednek, amelyekben világos utalás történik a 313. §-ra. Minthogy a szükségtörvény a 468. §. rendelkezését és ezzel a 447. és 313. §. rendelkezéseit is hatályon kivül helyezte, ezért panaszttevőnek nincs joga önkéntes tovább biztosításra. Az a körülmény, amit a panaszttevő kifejt, hogy egyes pénztárak azon törvényes felhatalmazásból, hogy a házi ipari betegségi biztosítást külön alapszabályszerü rendelkezések szabályozzák, éltek-e vagy sem, e per eldöntése szempontjából közömbös. A Reichsversicherungsordnung 214. §-ának alkalmazásához. Á schwerini biztosítási hivatal elnökének 1915 január 19-iki határozata. Határozat: A hivatal elnöke a panasznak nem ad helyt. Indokolás: Az »Allgemeine Ortskrankenhaus für Schwerin« alapszabályaiba felvette azt a rendelkezést, hogy a 214. §-ban meghatározott igény (passiv tagság) megszűnik, ha az igénylő külföldön tartózkodik. A pénztári tag hadbavonulása folytán 1914 augusztus 2-án kilépett a pénztárból, 1914 augusztus 6-án Belgiumban elesett. A pénztár - hogy az elvi kérdést eldöntesse — az igényt elutasította. A hivatal elnöke a pénztár álláspontját helyesnek látja. A 214. §-ban meghatározott előfeltétel annyiban adva van, hogy X. keresethiány miatt lépett ki a pénztárból. A megszállott ellenséges terület azonban nem tekinthető külföldnek. A törvény megszorító rendelkezése ugyanis azon alapul, hogy a pénztárakra a külföldön történő biztosítási esetnél felesleges terhek hárulnának. Ez a veszély fenforog akkor is, ha ellenséges területet csapataink megszállnak, mert csak katonai hatóság van, polgári közigazgatás aüg, de ezenfelül a nyelvbeli különbségek nehezítik a megértést. Az az ellenvetés, hogy a szükségtörvénynek a 313. §-ra vonatkozó (önkénttovábbiztosítás) rendelkezése az ellenséges külföldön való tartózkodás tekintetében a t. 214. §-ra is alkalmazandó, nem áll meg, mert a törvényhozó szavától eltérni a magyarázatban csak akkor lehet, ha kétségtelenül megállapítható a törvényhozó intenciója. Már pedig a jelen esetben a 214. §. mellőzése szándékosnak látszik, mert eltérő a szabályozás, midőn az önként tovább biztosítás esetében a pénztár szolgáltatásaiért járulékot kap és más az ellenszolgáltatás nélküli passiv jog esetében. MUNKAVISZONY. Fizetés leszállítására vonatkozó megállapodás hatálytalanítása felmondás esetén. A berlini iparbíróság 7. kamarájának 1914. augusztus 27-én hozott ítélete, ítélet: A bíróság a panasznak helyt ad. Indokolás: Panaszos nők panaszoltnál heti 22, illetve 24 márkával mint varrónők voltak alkalmazva. 14 napi felmondás volt kikötve. Augusztus elején, a háború kitörésekor a panaszolt és alkalmazottjai között, így a panaszos nők között is megállapodás jött létre, amely szerint az alkalmazottak a háború folyamán fizetésük egy negyedéről lemondanak. Ezen megállapodás létesítése után a két panaszos nőnek a munkaadó fölmondott azzal, hogy további alkalmazásukat csak