Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 5. szám - A háború szociálpolitikája

118 Munkásügyi Szemle gondos kezelésben és ellátásban részesülnek. Berlinből a kiállítást Drezdába vitték át, onnan valószínűleg Németország többi nagy városaiban mutatják be. Hasonló kiállítást terveznek Budapesten is, amelyre a német kiállítás anyagát is megszerezték. A kiállítás a parlament épületében lesz s azt hiszik, hogy már április 1-én megnyithatják. Az országos hadsegélyző-bizottság égisze alatt rendezendő hadegészségügyi kiállítás felölelné mindazt, ami a hadsereg, a haditengerészet és a honvédség körében az egészségügy szolgálatában történik. A társadalom ma rendkívül érdeklődik a rokkantkérdés iránt. A kiállítás megmutathatja azokat a módokat, amelyek szerint a hadi szolgálatban rokkanttá vált katonákat visszaadjuk a munkának és a társadalomnak. A kiállítás érdekében az előkészítő bizottság értekezletén az a nézet alakult ki, hogy a kiállítás céljaira Ausztriából is minél több anyagot kell beszerezni, mert akkor lesz ez igazán a szövetségesek kiállítása. Megállapították azt is, hogy cégek, mint kiállítók nem szerepelhetnek, csak a közhasznú intézmények vesznek részt a kiállításon; egyes műszerek bemutatására azonban a bizottság felszólíthat cégeket. Tervbe vették, hogy e kiállítás keretében bemutatják a Társadalmi Múzeum európai hírű népegészségügyi kiállítását is. Húsmentes nap a hadikórházakban. Mint a »Gyógyászat< írja, a berlini Orvosegyesület egyik utóbbi ülésén Ewald azt ajánlotta, hogy a hadikórházakban, klinikákon a hét egyik napján teljesen húsmentes étkezést instituáljanak. Nálunk az Auguszta-kórházban az már így is van és bár eleinte különösen az alsóbb ápolószemélyzet zúgolódott, csakhamar belátták ezen intézkedés célszerűségét és belenyugodtak. Nemcsak gazdasági tekintetek szólnak a húsnak ily megtakarítása mellett, hanem egészségi szempontból is jó, ha folytonos húsevést időnként így megszakítjuk. Erről talán nekünk is lehetne gondolkodni. De nem csupán gondolkodni, hanem cselekedni is. Harc a nemi betegségek ellen a háborúban. A »Deutsche Gesellschaft zur Bekámpfung der Geschlechtskrankheiten«, tekintettel a nagy veszélyekre, amelyek tapasztalat szerint háborús időkben a polgári lakosságot és az egész nemzetet a nemi betegségek nagymérvű elszaporodása által fenyegetik, a teljes választmány támogatásával sok ezer füzetet osztott ki a katonák számára és a katonai kórházak részére. Azonkívül a következő szövegű figyelmeztetést dolgozta ki a katonák számára: >Katonák! Minden katonának szent kötelessége, hogy hazája részére egészségét fentartsa, kétszeresen és háromszorosan kötelessége ez a háborús időkben, midőn teljesítőképességeivel szemben a legnagyobb igények támasztatnak. A katonák egészségét és munkaképességét semmi sem veszélyeztetheti annyira, mint a nemi betegségek : syphilis és kankó. E betegségek nemcsak nagy fájdalmakat okoznak, hanem gyöngítik, menetés harcképtelenné teszik, a súlyos egészségrongálást nem is említve, azokat a veszélyeket, amelyek ezen betegségek nyomában járnak és az egész későbbi életre kihatnak. Ilyen betegségek könnyelmű leányok és asszonyok által terjednek, akik erkölcstelen életmódjuk folytán majdnem mind betegek és az ő betegségeiket azon férfiakra, akik velük érintkeznek, átplántálják. A katonának tehát kölelessége, hogy magát ezen nőktől távol tartsa úgy hazájában, mint az ellenség földjén, ahol beszállásoltatnak. Különösen óvakodniok kel alkoholos italok (pálinka, bor, sör) élvezetétől, mert részegen könnyebben esnek a csábításnak áldozatul. A katonáknak az egész háború tartama alatt egészségesnek és frissnek kell maradniok saját és a haza érdekében, mert a hazának szabadságáért vívott harcában szüksége van minden egyes katona teljes erejére. Aki a háború előtt nemi betegséget szerzett, annak kötelessége, hogy a legkisebb rosszabbodást az illetékes orvosnak jelentse, nehogy elhanyagolás által komolyabb baj keletkezzék.« Szívbajok és a háború. A háborús állapot leggyakoribb behatásai katonáink vérkeringési szerveire eddig azok voltak, amiket a keringés kifáradásának tekintünk, nagy testi megerőltetés következtében. Ha a csapatok sokszor napokon és éjjeleken át alig jutnak pihenőhöz, akkor sok szívnél állapítható meg, hogy az lecsökkent teljesítőképességű. Ily állapotokat szívgyengeség elnevezéssel jelölünk. Csapatoknál, amelyek táplálkozása különböző okoknál fogva hiányos volt, testi megerőltetés ártólag hatott a vérkeringésre. Grober tanár jelentése szerint az akut szívbajok legfontosabb okaitól, mint izületi csúz és torokgyuladás, eddig mentesek maradtunk. A háborúval járó fáradalmak katonáink lelki életét is befolyásolták. Ennek megfelel, hogy ideges jelenségek a vérkeringési szerveken