Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 5. szám - A háború szociálpolitikája

110 Munkásügyi Szemle sunkra szolgálhat és biztató a jövő kialakulása szempontjából. A durvábbjárt ennek talán túl vagyunk már, a hazai ipar, az a sokat hangoztatott üvegházi növény megállotta a maga helyét, a legkeményebb fagy sem árthatott neki valami túlságosan. Idetartozó intézkedés volt a hadikölcsönpénztár és a hadihitelintézet felállítása. Előbbi különösen a nagyipar szükségleteire. Igen örvendetes, hogy valami túlságosan nem vette igénybe. Utóbbi sokkal inkább szociális jellegű, amelynél az állam is, a főváros is messzemenő áldozatkészséget tanúsított, amaz két-, ez egy millió korona erejéig garanciát vállalva esetleges veszteségekért. A nagyobb pénzintézetek ugyancsak tekintélyes kockázatot vállaltak benne. Az ipar új elhelyezkedése a változott viszonyok közepette eredményezte a munkanélküliség csökkenését is. Eleintén félő volt a helyzet ebből a szempontból, de amily arányban az említett elhelyezkedés megtörtént, ugyanoly mértékben csökkent a munkanélküliség, úgy hogy a háború dacára ez nemcsak hogy nem nagyobb a rendesnél, hanem összeségében talán még kisebb is. Hozzájárultak a munkanélküliség nagymérvű csökkentéséhez az ország különböző részeiben folyamatba tett nagy katonai erődítési munkák is, amelyek nagy munkásanyagot kötöttek le. így beállott az iparban egy munkáseltolódás, de teljesen magától, mintegy automatikusan, minden különös állami beavatkozás nélkül. Mindössze a hadügyi szállításokra vonatkozó megrendeléseknél köttetett ki, hogy az illető vállalatnak nem szabad sem munkásokat elbocsátani, sem azok bérét csökkenteni. Ezenkívül a székesfőváros központi segélyző bizottságának gazdasági osztálya foglalkozott behatóan a munkanélküliek segélyezésének nagyfontosságú kérdésével, javaslatot is tett erre nézve, de eddig javaslatának gyakorlati eredménye nem lett, a székesfőváros anyagi helyzete nem engedi meg, hogy ezt a terhet is magára vállalja. Ugyancsak kísérletet tett a székesfőváros tanácsa arra is, hogy egyrészt a nagyszámú női munkaerő foglalkoztatására és egyes vállalkozók uzsorabéreinek ellensúlyozására közvetlen hadi megrendelésekhez jusson, amelyeket maga osztott volna szét, de amelyekért hajlandónak nyilatkozott a rendkívüli viszonyokra való tekintettel az anyagi felelősség elvállalására is. Hasonló ajánlatot tett a munka nélkül sínylődő kisipar érdekében is, amelynek körében szakcsoportok alakítására vállalkozott, de minden törekvése meddőnek bizonyult, a székesfőváros ajánlatai egyáltalán nem vétettek figyelembe, pedig ezekben igazi szociális érzék nyilatkozott meg. Nagy és elismerésre méltó tevékenységet fejtettek ki a munkanélküliség csökkentése érdekében egyes társadalmi szervezetek, jótékony egyesületek, amelyek külön munkavállalatokat szerveztek szegény nők foglalkoztatására. Több ezerre rúg az ilyképen foglalkoztatott nők száma, százezrekre a kifizetett munkabérek — egyedül az Országos Magyar Háziipari Szövetség több mint 100.000 K-t fizetett ki e címen — de közvetlen vállalkozáshoz egyik ily szervezet sem tudott jutni, meg kellett elégedniök alvállalkozói minőségükkel, ami azzal a nagy hátránynyal járt, hogy a szegény munkásnők rosszabb béreket kaptak. Ebben az akcióban ezek a társadalmi szervezetek nagy, igen nagy szociális erőt fejtettek ki, óhajtandó lenne, hogy ez állandó maradjon. A munkanélküliség terére tartozó másik, ugyancsak igen elismerésre méltó akció az állás nélkül maradt magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak érdekében szintén társadalmi úton tétetett folyamatba. Az ipar és kereskedelem maga gondoskodik ily alkalmazottairól és hátramaradt családjaikról. Ez egyikévé vált legszebb társadalmi akcióinknak a háborús intézkedések terén. Ez talán helyesebben a háború szociálpolitikájának első csoportjába tartoznék, de mint kizárólag alkalmazottakra és munkanélküliségre vonatkozót, mégis itt gondoltam felemlíthetni és ezzeL