Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 3-4. szám - A munkásbiztosítási iparpanaszok

92 Munkásügyi Szemle SZAKIRODALOM. járadékmegállapítás üzemi baleseteknél Ausztriában. (Die Rentenbemessung bei Betriebsunfállen in Osterreich.) Ez alatt a cím alatt Bród Jakab, az Arbeiterschutz szerkesztője 40 oldalra terjedő füzetet állított össze, mint útmutatót baleseti sérült munkások számára. Megállapítjuk azonban, hogy ennek az útmutatónak nemcsak munkások, hanem munkaadók, baleseti szakorvosok, pénztárak és választott bíróságok is hasznát vehetik, mert a füzetben feldolgozott anyag tényleg megállapított járadékokat ismertet. A baleseteknek 68 nemét sorolja fel és minden egyes tételnél ismerteti a végérvényesen megállapított százalékos fokát a baleset okozta munkaképességcsökkenésnek. A szenvedett kár értékelését ipari szakmák szerint is feldolgozta. Az anyag magában foglalja a 7 ausztriai balesetbiztosító intézetnek a különböző balesetek után visszamaradt kár-értékelését, illetve megállapított járadék-mérvét. A balesetek számát 1890-ik évtől 1910-ig, tehát 21 év anyagát, sorolja fel. Hogy mennyire emelkedett a balesetek száma Ausztriában, az kitűnik abból, hogy pl. 1890-ben 16.041, 1900-ban 80.534 és 1910-ben már 128.094 baleset történt. A választott bíróság intézményének igénybevételét ajánlja, de figyelmezteti a jogkeresőket, hogy a választott bíróság előtt tartózkodjanak minden túlzástól, mert egyrészt a nagy tapasztalatokkal bíró orvosszakértőkkel szemben a túlzás amúgy sem használ és másrészt kedvezőtlen benyomást tesz a bíróságra, ha a jogkereső állapotát a ténylegesnél súlyosabbnak igyekszik feltüntetni. A füzetet az osztrák Gewerkschaftskommission adta ki; megrendelhető a Munkásügyi Szemle kiadóhivatalában 60 fillérért. Fischer, Edmund: Frauenarbeit und Famílie. Berlin: Július Springer 1914. (t41) 8Ü. Mindazok az eddig alkalmazott szociálpolitikai rendszabályok, amelyek a női kereső foglalkozások, mindenekelőtt a nők gyári munkájából eredő károk ellen irányultnak, lényegükben a nőnek, mint munkásnak védelmét célozzák. Ama nagy ellentéthez, amely a női munka és a családi élet közt van és a gyári munka, valamint az anyaság és házgazdaság közötti kiengesztelhetetlen konfliktusban jut kifejezésre, a szociálpolitikai törvényhozás ezideig — jelentéktelen kezdésektől eltekintve — nem mert hozzányúlni. Még a probléma fejtegetését is elkerüli: úgy a theoretikusok, mint a gyakorlat. Szerző ezt igen fontos kérdésnek találja és két kivezető utat lát az általánosan elismert bajból: vagy az egyes-háztartás, a mai családi élet feloszlatása és az ezzel járó mindenféle mélyreható szociális következmény, vagy pedig a nőknek, avagy a férjes nőknek a gyáriparból való kiszorítása. Az a szociálpolitika, amely oly feltevésből indul ki, hogy a női kereső munka folyton terjed és állandósul, kell, hogy a nőknek minden háztartási munkától, tehát a gyermekgondozástól való függetlenítésére törekedjék, vagyis oda kell hatnia, hogy az egyedi háztartás helyébe oly berendezést fejlesszen, amely kárpótlást nyújt a szétzavart családi életért. Ellenben az a szociálpolitika, amely az egyéni háztartással és a családdal, mint állandó intézménnyel számol, célul kell hogy tűzze, hogy minden törvénye úgy alakuljon, hogy a nők, de legalább is a férjes nők munkája, amennyiben gazdasági szükségességből és nem a női világ belső törekvéséből ered, pl. gyári munka, leküzdessék. Szerző szerint egyik sem történik ma, holott nagyon veszedelmes utat engedni az olyan fejlődésnek, amely a családot folyton pusztítja anélkül, hogy valamit felépítene, a nők munkáját súlyosbítja anélkül, hogy kivezető utat engedne tűrhetetlen helyzetéből. Az