Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 3-4. szám - A munkásbiztosítási iparpanaszok

S2 Munkásügyi Szemle intézkedések fontosságát. A magánosoknak okozott károk nagysága ma még megközelíthetőleg sem állapítható meg s nem tudjuk, mily terjedelmű lesz az a kártérítés, amelyet az állam magánosoknak nyújtani fog- Az a veszteség azonban, amelyet emberanyagban és munkaanyagban szenvedünk, egyáltalában nem kártalanítható. Azért ebben a tekintetben csak a keresetképteleneknek és az elhaltak hátrahagyottainak, társadalmi állásra való tekintet nélkül, egyenlő elvek szerint történő ellátásáról lehet szó. Még nagyobbak a károk, amelyeket közvetlenül az állam szenved el s amelyek összegét csak milliárdokban számíthatjuk fel. Az előadás érdekes részlete az, amelyben az előadó a munkanélküliség kérdésével foglalkozott. Szerinte »a munkanélküliség korszaka nálunk csak a háború megszűnésével következik majd be. A háború nagy személyi veszteségei dacára is a munkáskezek ezrei maradnak tétlenül, ha nem sikerül gazdaságunkat fellendíteni. Nem engedhetjük, hogy a háború mellett a gazdasági pangás is pusztítson munkaerőnkben s munkásainkat a kivándorlás útján idegen gazdaságoknak tegye páriájává, az itthonmaradottakat pedig itten negaiiv gazdasági tényezőkké. Nem a tőke hatalma, hanem a munka ereje a gazdasági haladásnak legfőbb biztosítéka. Akit a munkanélküliség megszüntetésének vagy megelőzésének szükségéről nem győz meg humánus érzülete, győzze meg agyának rideg számítása*. Az előadó annak a reménynek kifejezésével fejezte be előadását, hogy Magyarország kibírja a nagy megrázkódtatást, azért bizhatunk az ország szebb jövőjében. Az idei termés biztosításának kérdése foglalkoztatja most az ország közvéleményét. E tárgyban a Munkanélküliség Elleni Küzdelem Magyarországi Egyesülete február 28-án értekezletet tartott, amelyen Balkányi Béla kifejtette, hogy a háború a munkaerő szervezésében rejlő hiányokra világít rá, amelyek egyaránt károsan hatnak a termelésre és a munkások szociális helyzetére. Most nemcsak gazdasági, hanem politikai motívumok is sürgetik a munkaerő jobb szervezését, hogy az idei termést biztosíthassuk. Az első szükséges intézkedés volna a munkaközvetítés jobb szervezése a mezőgazdaságban és a tájékoztatás a munkapiac helyzetéről. A jelenlegi rendszer hiányai, amelyek szerinte főképen a végrehajtó szervek és a központ között való igen laza kapcsolatból erednek, sürgősen is orvoslandók volnának. Rendkívül fontos, hogy a közvetítés ne a hivatalos levelezés lassú útján történjék, hanem a telefon és a sajtó felhasználásával. A munkapiacról való tájékoztatáson és munkaközvetítésen kívül a gépek alkalmazását és a meglevő munkaerő jobb kihasználását tartja feltétlenül szükségesnek. Óriási a száma azoknak a kihasználatlan gépeknek, amelyek gépszínekben hevernek, mert tulajdonosuk azóta más gépeket vett. Ezekkel a gépekkel, ha azokat a községnek átengedik használatra, a község egy vállalkozóval nagy területet munkáltathat meg. A termelés a munkaerő jobb kihasználásával még nagy mértékben fokozható. Polónyi Géza szerint munkáshiány esetén a hadifoglyokat és menekülteket kellene elsősorban munkára fogni. A városi őrzőmunkát végző népfelkelőket és a rokkant katonákat fel kellene e célra használni. Az ipari munkásokat is részben fel lehetne erre a célra használni, kivált az építőipar munkanélküli elemeit. A kormány feladata, hogy a munkaközvetítést országszerte megszervezze. Végűi állást foglal a galíciai bevándorlás ellen. Igen érdekes volt dr Farkas Gejza felszólalása, aki munkásszervezetünknek legnagyobb hibáját abban látja, hogy a közigazgatási hatóságoknak kevés érzéke van a munkásság szociális jóléte iránt, a munkaközvetítésben való részvételüktől még kellő kitanítás esetén sem vár eredményeket. ]ó munkaerőket csak akkor lehet kapni, ha megfelelő munkabéreket ajánlanak fel, nem pedig büntetésekkel fenyegetik meg a népet. Nem hiszi, hogy a gépszínekben számottevő használható feles gép volna. A mai helyzet azoknak ad igazat, akik a kisbirtok szaporítása mellett foglalnak állást. Végül Földes Béla elnök befejező szavaiban azt a meggyőződését fejezi ki, hogy a háborúból az emberi szolidaritás eszméje megerősödve fog kikerülni. A Magyar Gazdaszövetség igazgató-választmánya szintén foglalkozott az aratási munkák biztosításával és a következő határozatot hozta: a Magyar Gazdaszövetség fölkéri a kormányt, hogy miután a mezőgazdaság a cseléd- és munkáserő további elvonását nem bírja el, megfelelő figyelemmel legyen az újabb behívásoknál erre a körülményre s a kisgazdák, cselédség s szerződött aratómunkáss g behívása lehetőleg halasztassék el az aratás utáni időre, a kormány állapítsa meg az aratás biztosítása végett országos rendelettel az aratási térítmé-