Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 3-4. szám - A munkásbiztosítási iparpanaszok

Munkásügyi Szemle nak a munkás tagsági igényét, azt el nem ismeri s később a választott bíróság, esetleg az állami hivatal többnyire a munkaadó meghallgatása nélkül kötelezi a pénztárt a segélyezésre. A pénztár természetesen ez ítéletre hivatkozva, most már a bejelentést elmulasztott munkaadón követeli vissza kárát, s az iparhatóságnak újból kell érdemben foglalkoznia a munkás igényét megállapító s ő Felsége a király nevében hozott ítélettel, amelylyel szemben, ha így tartja helyesnek s különösen, ha a munkaadó őt mentesítő bizonyítékokat tud produkálni, homlokegyenest ellenkező határozatot hozhat s a munkaadót a visszatérítés kötelezettsége alól fölmentheti. Ez is oly fogyatékossága a törvénynek, amely a revízió alkalmával feltétlenül megszüntetendő, a jogbiztonság érdékében kerülni kell minden alkalmat, amely több hatóságnak módot adjon arra, hogy egy és ugyanazon ügyben ellentétes ítéleteket hozhasson. A jogviták ugyanebbe a csoportjába tartozik a be nem jelentett munkás kórházi ápolási költségeinek kérdése is. Ez a gyakorlatban rendkívül sűrűn fordul elő. A munkaadó tagadja a munkaviszonyt, a kerületi pénztár nem is vállalkozik a munkaviszony bizonyítására, mert annak idején a be nem jelentett munkás kórházi ápolási díjának kivetése ellen ő maga is felszólalt. A kórházi ápolási díjak fölött határozni illetékes közigazgatási hatóság azonban (Budapesten a delegált V. kerületi elüljáróság), majd a közigazgatási bizottság, sőt a közigazgatási bíróság is a kórházi biztos megállapítása alapján kötelezte a pénztárt, hogy a tagsági jogosultságot ismerje el s a kórházi költséget fizesse meg. A pénztár most természetesen retorzióval él s a munkaadót terheli meg a költségekkel. A munkaadó panasszal él s ismét itt a fonák helyzet, az egyik hatóságnak felül kell bírálnia a másik hatóságnak már jogerős határozatát. E feladat elől az iparhatóság egyáltalán nem zárkózhatik el, hiszen a munkaadó a kórházi költségek kérdésében még fel nem szólalhatott, bizonyítékait fel nem mutathatta, az ő rovására, de nélküle határoztak akkor, amikor a pénztárt kötelezték hogy a tag jogosultságát ismerje el s fizesse ki a kórházi költségeket. Éppen ezekben a kérdésekben a munkaadónak gyakran sikerül is beigazolnia, hogy a megbetegedett munkás egyáltalán nem, vagy más időszakban volt alkalmazottja (bérjegyzékkel, munkáslisztával stb.), hogy a kórházi biztos tévedett s a sikerült bizonyítás után az iparhatóság nem tehet egyebet: fel kell mentenie e magát igazolt munkaadót, illetve el kell utasítania a kerületi pénztárt követelésével. Eddig körülbelül 10 ezer koronára rúg az a kórházi ápolási Összeg, amelynek megfizetésében a budapesti kerületi munkásbiztosító pénztárt az egyik hatóság elmarasztalta, míg a másik arra illetékes iparhatóság a pénztárnak a munkaadók elleni visszkeresetét elutasította. Ez is nagy fogyatékossága a törvénynek, amelyen a revízió alkalmával csakis azzal a rendelkezéssel lehetne segíteni, hogy ugyanaz a hatóság egyszeriben s szóbeli tárgyalás útján döntene a pénztár fizetési kötelezettsége s a munkaadó szavatossága kérdésében is. Nemcsak a bejelentés elmulasztása, de annak késői, a megbetegedés utáni teljesítése is a munkaadó kártérítési kötelezettségét vonja maga után. A bejelentés napjának mindig a bejelentő-lap beérkezése, illetve iktatása tekintendő, ilyen esetben tehát minden más bizonyítás fölösleges. Vitás lehet azonban és alapos bizonyításra szorul gyakran az a körülmény, mely napon kezdődött a munkaviszony, szóval nyolc napon túli e a bejelentés vagy sem, mert hiszen záros határidőnél egyetlen napi differencia bizonyítása is lényeges lehet. Ilyen esetben ha bérkifizető jegyzék, munkakönyv vagy átalában irásos bizonyíték nem szól a munkaadó ellen, nem igen lehet elkerülni a tanuk és felek eskü alatti kihallgatását, amely bizonyítási mód tudvalevően az iparhatóság rendelkezésére nem áll. Még idetartozó vitás kérdés a ténylegesnél alacsonyabb vagy magasabb fizetési osztályba való bejelentés révén fölmerült táppénzkülönbözet