Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 2. szám - Nemzetközi Munkásbiztositás Magyarországi Egyesülete. Jegyzőkönyv

72 Munkásügyi Szemle Nálunk, inkább mint bárhol, a nép nevelése és vezetése útján kellene odahatni, hogy a takarékossági hajlam és ennek egyik megnyilvánulása, a biztosítás megkedvelése, minél inkább kicsirázzon és erőre is kapjon, a népnek hajlítható lelkületében. Ott, ahol mint nálunk, különböző közgazdasági és szociális tényezők közreműködése folytán a népnek gazdasági törekvései a földáraknak az észszerűtlenség határáig való felcsigázásában már egészségtelen irányban mutatkoznak és gyakran a már megszerzett vagyon elvesztésére is vezetnek, a népbiztosításnak annál nagyobb jelentősége volna, mert a tőkeszerzés vágyát a földéhségnek gazdasági és szociális bajokat rejtegető molochjától némileg elterelné Az a biztosított készpénztőke ugyanis, amelyet a népbiztosítás nyújthat, módot ad arra, hogy a gazdasági törekvés nemcsak a föld megszerzésében keressen kielégülést, hanem hasznos befektetésekre, leánygyermekeknek készpénzben való kielégítésére, a kellő gazdálkodásra alkalmatlan birtokfölaprózás helyett a figyermekek egy részének más pályára való kiképzésére is találjon eszközöket. Ha azonban arról van szó, hogy minderre népünket még nevelni kell, úgy már eljutottunk a genti értekezlet ama pontjához, amely az úgynevezett gyermekbiztosítás tanulmányozását tette a Nemzetközi Egyesület egyik legközelebbi feladatává. Rövid felszólalásom keretében nem kívánom ezt a biztosítási ágat és ennek Franciaországban elért, nem is annyira közvetlenül számokban kifejezhető eredményeit ismertetni. Ezeknél az eredményeknél sokkal fontosabb az a tény, hogy a gyermekbiztosítás a nép gyermekeinek fogékony, zsenge lelkét a takarékosság és önsegély nagy jelentőségű eszméjének meghódítja és megveti és erősíti alapját ama közismert francia népjellemnek, amely főként a takarékosság erényénél fogva tesz'ezta népet, úgyszólván az összes többi népek hitelezőjévé és biztosítja részére, fogyatkozó száma dacára, a világhatalom tekintélyes részét. Ha valahol, úgy bizonyára nálunk szükséges volna a nevelésnek ez az eszköze. Bízom is abban, hogy egyesületünk ily irányú kezdeményezésétől, ha azt kellő útbaigazítással kisérjük, a közoktatásügy illetékes vezetői és tényezői támogatásukat meg nem tagadnák. Ha nem is most, de néhány év multán mi is abba a helyzetbe juthatnánk ilyképpen, hogy a gyermekbiztosítás terén is tudnánk eredményeket felmutatni; a valódi eredményeket, amelyek a mainál józanabb, takarékosabb és jobban gazdálkodó nemzedék keletkezésében mutatkozhatnak, egész értékükben utódaink fogják élvezni. Ellenben nálunk szintén időszerű az a napirendre tűzött kérdés, hogy mi a jelentősége a balesetbiztosításban a baleseti sérültek megszokásának ? Anélkül, hogy a sérültek állandó zaklatásnak tétessenek ki, a kellő óvatosság és tapintat alkalmazásával nálunk is vizsgálat tárgyává kell tenni, hogy a járadékosok munkaképessége miként alakul ki a megszokás és a gyakorlat következtében. Ebben a kérdésben nálunk eddig alig történt valami. A helyes belátás azonban bizonyára arra indítja most már a mi balesetbiztosításunk illetékes tényezőit is, hogy a külföldi példák tanulságainak megismerése és megfontolása alapján eljárva, a járadékosok állapotát az egyes esetek körülményeihez képest időközönkénti felülvizsgálat alá vegyék. A munkásbiztosítás nagy hivatásával ellenkezik ugyanis, hogy olyanok, akiknek munkaképessége teljesen, vagy jórészt helyreállt, tovább is járadékban részesüljenek. Nem kell bővebben magyarázni, mily romboló hatása van ennek a munkásság jellemére, munkaszeretetére, mennyire növeli ez a léhaságot, egyszersmind oktalan megterhelést okozva az iparnak és közvetve megkárosítva ama szerencsétleneket, akik a járadékot a ténylegesnél sokkal kiadósabban érdemelnék és meg is kapnák, ha a fedezet egy részét nem fecsérelnénk érdemetlenekre.