Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 2. szám - Nemzetközi Munkásbiztositás Magyarországi Egyesülete. Jegyzőkönyv

Munkásügyi Szemle 69 sítás felé vitte azt. És tán szeretetünkre nem kevésbbé szolgált rá azzal, hogy amikor a kormányhatalom mások kezébe ment át, idejött közénk és itt szolgálja tovább a munkásbíztosítás ügyét nagy tudásával, szeretetével, lelkesedésével. Azokat az érdemeket, amiket Szterényí Ő Excellenciája a munkásbiztosítás körül szerzett, a történelem fel fogja jegyezni. Ezeket ennek az alkotásnak semmiféle bírálata nem érintheti. Hiszen bírálni lehet és kell is mindent. Egyesületünk is tárt kapukat nyitott a kritikának. Az a bírálat, amely az intézményt szolgálja, azt javítani igyekszik, csak üdvös lehet. Követni kívánjuk Ő Excellenciáját, igen tisztelt Elnökünket, amikor azt kívánja, hogy ez a bírálat elfogulatlan, az ügy szeretetéből fakadó legyen. Amikor arról van szó, hogy mélyen tisztelt Elnökünk oldala mellett a munkásbiztosítás ügyét szolgáljam, nem lehet haboznom. Amikor tehát köszönetemet fejezem ki a megtiszteltetésért, a rám esett választást elfogadom és igyekezni fogok tisztemnek csekély erőmhöz képest megfelelni. Dr. Mentsik Ferenc- T. Uraim! Nagyon sajnálom, hogy nem folytathatom azon a bátorító hangon, amelyen az Egyesület alelnöke szólott. Én egyesületünk alapítása óta olyan élénk részt vettem az Egyesület működésében, amennyire csak tőlem tellett. Részt vettem azonban csak passzive. Magamra oktrojáltam, hogy tartózkodó álláspontra helyezkedjem, aminél fogva azt hiszem, hogy ilyen körülmények között ennek az állásnak az elfoglalása az Egyesület szolgálatára nem lehet. Az én meggyőződésem az, hogy azoknak, akik itt exponált helyzetben vannak, azoknak előharcosoknak kell lenni, nekik menteknek kell lenni még annak látszatától is, hogy a munkásbiztosítás kritikájára rászolgáltak. Sokkal szabadabban és tárgyilagosabban vehetnek állandóan jészt, ha tudják, hogy személyükkel nincsenek az intézményhez lekötve. Éppen azért, ha az ügyet szolgálni akarom, arra kell kérnem az urakat, tiszteljenek meg bizalmukkal olyant, aki nincsen ennek a súlyos támadásnak kitéve. Én pedig eljövök és tőlem telhetőleg támogatni fogom az Önök munkáját. Szterényi József elnök : Arra kérem a tisztelt Közgyűlést, hogy méltóztassék Mentsik Ferenc Ő Méltóságát előterjesztésével elutasítani. Ő Méltósága két szempontot említett: különösen kiemelve az ő iménti előterjesztésének legfőbb rugóját, azt a bizonyos összeférhetlenséget, amely a szabad kritika gyakorlása szempontjából itteni alelnöki állása és az életben elfoglalt állása között létezik. Tisztelettel hajlok meg az összeférhetlenségi kifogás előtt, mert hiszen manapság az összeférhetlenséget inkább kiterjesztőleg szokás magyarázni; de megnyugtathatom Ő Méltóságát, hogy nemcsak összeférhetlenség nincs a két állás között, hanem ellenkezőleg a két állás természetes kapcsolatban van és én egyenesen mintegy bizalmatlanságnak tartanám azon állás iránt, amelyet az állami életben elfoglal, ha az egyesület nem őt választotta volna meg alelnökének. Ami pedig a kritikát, az elfogulatlan kritizálást illeti, méltóztassanak visszaemlékezni, tisztelt Közgyűlés, azon tárgyalásokra, amelyeket az 1907. évi XIX. t.-c. tekintetében egyesületünkben folytattunk. Talán magam lehetnék leginkább feszélyezve a kritikának azon föltétlen és korlátlan szabadságától, amelyet itt gyakoroltunk és gyakorlunk, de ellenkezőleg, magam kértem az urakat, hogy személyekre, intézményekre való tekintet nélkül, méltóztassanak kritikát gyakorolni, amint ezt „igen alaposan meg is tették és helyes, hogy megtették. Fodor Ármin Ő Méltósága nagyon helyesen mutatott rá arra, hogy a kritikát annak, aki alkot, magának kell provokálnia ; a kritikát annak, aki komolyan akar dolgozni, elviselni kell tudni, hiszen a kritika a legjobb munkatárs. A kritika megóv hibáktól, amelyeket különben esetleg elkövet-