Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 2. szám - Nemzetközi Munkásbiztositás Magyarországi Egyesülete. Jegyzőkönyv

64 körökben, de a parlamentben is a törvényreviziónak gondolata. A váltakozó kormányok kilátásba helyezték a törvény megfelelő reformálását, anélkül azonban, hogy egységes közvélemény alakult volna ki a reform irányát illetőleg. Ily körülmények között Egyesületünk feladatának tartotta, hogy a munkásbiztosítási törvény reformja tárgyában szaktanácskozást tartson, amelyen megvitatás alá kerüljenek az 1907. évi törvény rendelkezései és megállapíttassék, mennyiben felel meg a törvény a követelményeknek vagy mily tekintetben kívánatos annak reformja. Szaktanácskozásunk immár 18 ülésen foglalkoztatja egyesületünket, a tanácskozás anyaga iránt nagy az érdeklődés s hisszük, hogy ebben a szezonban tanácskozásainkat befejezzük s a munkásbiztosítási reformra vonatkozólag oly anyagot fogunk az ország közvéleményének és törvényhozásának rendelkezésére bocsátani, amely nemcsak a munkásbiztosítási tudomány szempontjából, hanem a gyakorlati élet követelményei szempontjából is egyaránt érdekes és értékes. Eddigelé a munkásbiztosítás három főkérdését tárgyaltuk le. Elsősorban a szervezet kérdését, amelynek előadója a bizottság titkára volt, továbbá a munkásbiztosítás választott bíróság hatásköre és szervezete kérdését, amelynek előadója dr. Vályi Sándor kir. ítélőtáblai bíró, a Budapesti Munkásbiztosítási Választott Bíróság elnöke volt s végül a betegség esetén nyújtandó segélyek kérdését, amelynek előadója Hlavács Kornél, min. titkár-bíró volt. Az előadásokhoz hosszabb vita fűződött. Úgy az előadások, mint a viták, teljes ülésekben, nyilvános jelleggel rendeztettek, ügy, hogy az egyesület tagjain kívül álló érdeklődők is meghallgathatták. A tárgyalások eddigi anyagát »A munkásbiztosítási törvény reformja« cím alatt három füzetben a Törvényes Munkásvédelem Magyarországi Egyesületének szíves támogatásával kiadtuk. E kiadványok iránt szakkörökben élénk érdeklődés nyilvánult. A törvény többi részét még 10 előadó fogja ismertetni. Egyesületünk programmja szerint a magyarországi törvényhozásnak a munkásbiztositás terén való alkotásait is figyelemmel kívánja kisérni. Ebben a tekintetben, sajnos, csak keheset jelenthetünk. Működésünk tartama alatt ugyanis az ipari és kereskedelmi alkalmazottak biztosítási kérdése a törvényhozás előtt nem volt napirenden. A mezőgazdasági munkások és cselédek biztosítására vonatkozólag pedig csak két novelláris javaslatot tárgyalt és fogadott el a törvényhozás, amelyekről ankétünk során lesz alkalmunk még nyilatkozni. A törvényhozásnak eme kisebbkörű termékenysége mellett azonban figyelembe kell venni a kormányzat körében kibocsátott rendeleteket is, amelyek némelyike mélyen belenyúlt a munkásbiztosításba. E rendeletek közül ki kell emelni a magy. kir. kormány 1910. évi augusztus hó 14-ik napján kelt ama rendeletét, amellyel a törvényben nyert engedélyhez képest az összes állami hivataloknál alkalmazott díjnokokat és napidíjas szolgákat kivonta a betegségi biztosítás hatálya alól azzal, hogy ezek részére betegségük esetére összes járandóságaik élvezetét húsz hétre biztosította; úgyszintén nemcsak az állami hivataloknál, hanem az állami vállalatoknál alkalmazottakat is kivonta a balesetbiztosítás hatálya alól azzal, hogy üzemi baleset esetére nekik, illetőleg hozzátartozóiknak ugyanazt az ellátást biztosította, amelyet egyébként a pénztár ad a bizto sítottaknak. Kivételképpen és egyedül csak a m. kir. államvasutak alkalmazottai maradtak baleset esetére a pénztárnál biztosítva. Másik fontos kormányrendelet, amely azonban ugyancsak a munkásbiztosítás keretének szűkítésével járt, a m. kir. földmívelésügyi miniszternek 1912. évi június hó 27-én kelt rendelete, amely a vizi társulatoknál és