Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 2. szám - Szolgálati szerződés. Észrevételek a Magyar Polgári Törvénykönyv Tervezetének. III. Rész. 11. Cím 1. Fejezetéről. (Második közlemény.)

54 nosan, kívánja külön balesetbiztosító intézet létesítését és általában a törvény sürgős és gyökeres revízióját. A revízióval kapcsolatos tanácskozásokba pedig a szövetségnek és általában az érdekelt iparosságnak a bevonását. Gróf Tisza István a munkásbiztosításról cím alatt mult számunkban megjelent közleményre a következő levelet kaptuk : Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Becses lapját, a Munkásügyi Szemlét forgatva és olvasva, egy olyan kellemetlen megjegyzést találtam benne, amelyet sem a lap mindig tapasztalt magas nívójával, sem azzal a pártatlansággal, amelyre fölemelkedni iparkodott, összeegyeztetni nem vagyok képes. Tisza István grófnak a munkásbiztosításról mondott beszédeit ismertetve, ugyanis végül a Munkásügyi Szemle a következő megjegyzést teszi: »De Magyarországon igen nagy számmal vannak oly munkaadók is és ezek közé lehet számítani a legtekintélyesebb gyári- és ipari vállalatok képviselőit, akik a munkásbiztosításnak a munkásság érdekében való helyes és becsületes keresztülvitelét a magyar ipar érdekének tartják, akik tehát aggodalommal fogadnának oly reformot, amely a munkásokat elütné a munkásbiztosítással járó előnyöktől.* Mint olyan egyesülés ügyeit intéző, amelyben gyári érdekeltség alig van, tiltakoznom kell az ellen a gyanúsítás ellen, amely az »is< szóban jelentkezik, mintha azok, akik a munkásbiztosítás helyes érdekeit tartják szem előtt és annak helyes megoldását a magyar ipar érdekének tartják, kisebbségben volnának vagy olyanok csak akadnának a többi között. Mint a munkásbiztosítás ügyeiben hét éve intenzíve résztvevő egyén, aki a visszás körülmények között a legélesebb harcok homlokterében állottam, nyugodt lélekkel mondhatom, hogy a pártokra szakadt munkaadók között csak kivételként akadtam olyanokra, akik a munkásbiztosítás helyes rendezésének kérdését az ipar érdekével ellentétben állónak tartották. Azért pedig, mert nincs meg az egyértelműség abban a tekinletben, hogy milyen megoldást gondolnak a munkaadók a pénztári intézmény és a munkásság érdekében állónak, véleményem szerint a munkaadók egyik frakcióját sem szabad rejtett értelemmel és vastag betükkei olyan irányban meggyanúsítani, mintha ők a munkásbiztosítás helyes rendezését az ipar érdekeivel ellentétesnek vallanák, avagy úgy akarnák megoldani, ahogy az a munkásság érdekeit sérti. Itt természetesen a munkásbiztosítási érdekekről lehet csak szó. Farkas Elek.« E levél folytán elismerjük, hogy a kifogásolt »is« szócska tényleg felesleges volt. Megmaradunk azonban amellett a felfogásunk mellett, hogy a munkásbiztosítás csak úgy felelhet meg céljainak, ha a munkásbiztosítási intézmények vezetésére a biztosított munkásoknak kellő befolyása van. Szerk. Székházavatás Komáromban. A Komáromi Kerületi Munkásbiztosító Pénztár január 18-án délelőtt órakor tartotta házavató díszközgyűlését az ottani kultúrpalota dísztermében. A díszközgyűlésen a pénztár igazgatóságának meghívása alapján képviseltette magát Komárom városa, az Állami Hivatal és az Országos Pénztár. Megjelent a díszközgyűlésen a legtöbb vidéki kerületi pénztár képviselője. A díszközgyűlést a pénztár elnöke, Wolf Gyula nyitotta meg, aki igen szép megnyitó beszédben üdvözölte a város, a felettes hatóságok, az egyes kerületi pénztáraknak jelenlevő képviselőit^ a többi megjelent vendégeket Az elnöki megnyitó után dr. Andor Endre az Állami Hivatal képviseletében üdvözölte a díszközgyűlést és örömének adott kifejezést afelett, hogy a munkásbiztosításnak Komáromban új hajléka épült. Ezután Hacker Richárd pénztári igazgató ismertette a pénztár 20 éves fejlődését, amelynek során rámutatott arra, hogy a pénztár taglétszámának fejlődése egyúttal a magyar ipar fejlődését és gazdasági életünk megerősödését is jelenti. Az érdekes statisztikai adatokkal kisért előadást a jelenlevő közönség nagy tetszéssel fogadta. Dr. Szemennyei Kornél az Országos Pénztár nevében átvette a székházat és beszédében megemlékezett arról a lelkes munkáról, melyet a komáromi pénztár autonómiája és igazgatója évek hosszú sora óta végeztek. Dr. Weisz Samu pénztári főorvos >a munkásbiztosító pénztárak kihatása a munkások egészségügyére és a közegészségügyre általában« című előadása zárta- be a díszközgyűlést. Kimutatta előadásában a főorvos, hogy a betegsegélyezés nem ró oly súlyos terheket a magyar iparra, hogy az elviselhetetlen lenne s rámutatott arra a nagy érdekre, amelyre a munkásbiztosító pénztár hivatva van. Hangsúlyozta, hogy az állam mily kevéssel járul hozzá a munkásbiztosítás terheihez s^ összehasonlítást tett a a magyar munkásbiztosító intézmények és a külföldi intézmények által nyújtott