Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 2. szám - Szolgálati szerződés. Észrevételek a Magyar Polgári Törvénykönyv Tervezetének. III. Rész. 11. Cím 1. Fejezetéről. (Második közlemény.)

39 2. A munkavállalónak le nem foglalható bérébe nem számítható be az oly követelés, mely nem ugyanazon jogalapból ered. Nem számítható be pl. az oly kártérítési követelés, mely a munkás által a munkaadó személyén vagy a munkásnak át nem adott vagyonán (anyag, munkaeszközök, épület stb.) elkövetett tiltott cselekményből (sabotage) erednek. 3. A le nem foglalható bérbe is beszámítható ugyan, de (a 4. pontban megjelöltön kívül) nem számítható be az életfentartásra szükséges bérbe az oly követelés, mely ugyanazon jogalapból ered. Ilyen beszámítást tesz lehetővé pl. a szolgálati szerződés alapján ugyan, de oly kár megtérítésére irányuló követelés, melyről a munkás nem tehet vagy amelyet gondatlanságával okozott. (Gyári munkarendekben pl. minduntalan visszatér az oly rendelkezés, mely szerint az egy műhelyteremben dolgozó munkások az ott levő szerszámok elveszéséért, megrongálásáért egyetemlegesen felelősek, exculpatio lehetőségéről persze szó sincs. A gazdasági cseléd jogviszonyait szabályozó 1907 : XLV. t.-c. 50. §-a szerint a cseléd köteles a szolgálatból való kilépés előtt a rábízott tárgyakról elszámolni, csak azután követelheti törvényesen kijáró bérét stb.). Ide tartozik az 1305. §. korlátai közt a munkarend alapján kiszabott rendbírság is, melyet, úgy feltételeit, mint következményeit tekintve, jól meg kell különböztetni a szerződési bírságtól és a jogvesztéstől. Végül: 4. Nemcsak a le nem foglalható, de az életfentartásra szükséges bérrel szemben is beszámítható a szolgálati szerződésből folyó kötelezettségek szándékos megsértésével okozott kár; minő pl. az, mely a szolgálati szerződés teljesítése végett neki átadott eszközöknek és anyagoknak szándékos elrontásából, a munkaviszony törvény-, vagy szerződésellenes megszüntetéséből, avagy abból származik a munkaadóra, hogy a kereskedelmi alkalmazott az ő beleegyezése nélkül köt saját, vagy más személy részére kereskedelmi ügyletet (keresk. törvény 53. §.). Ha már most a munkabérbe való beszámítási lehetőségeknek ezt a skáláját közelebbről vizsgáljuk, szembetűnik mindenekelőtt, hogy a fokozatoknak megállapítása a beszámítási jog terjedelme tekintetében nem mindenben logikus. Avagy, logikus-e az, hogy a munkaadó a kártérítést, melyet a raktárában felhalmozott anyagnak, vagy a gyári berendezésnek szándékos elrontásáért követelhet, nem számíthatja be a tettes le nem foglalható munkabérébe (fentebbi 2. pont), ellenben, ha munkarenddel megállapította, hogy az egy műhelyteremben dolgozó munkások egyetemlegesen felelősek az ott levő munkaeszközökért, az annak elromlásában vagy elveszésében teljesen ártatlan munkásnak még le nem foglalható bérébe is beszámíthassa ebbeli kárát (fentebbi 3. pont). Szembetűnik továbbá, a megjelölt beszámítási fokozatnak rendkívül bonyolult volta, ami pedig éppen a szolgálati szerződéssel kapcsolatban sem a munkaadó, sem a munkavállaló szempontjából nem helyeselhető. A beszámítási jog gyakorlását, amennyiben az nem bíróilag megállapított követelésekre és különösen, amennyiben az bírói megállapítást nélkülöző kártérítési követelésre irányul, a legtöbb esetben úgyis árnyékként kíséri az a kétely, hogy vájjon az azzal élő fél úgy qualitatíve, mint quantitatíve jogos követelését használta-e fel a beszámításra. A beszámítási jognak csupán a lefoglalható követelésre való korlátozása részben éppen e bizonytalanságnak és a beszámítással esetleg elkövethető jogtalanságnak enyhítésére is szolgál. Különösen szükséges azonban ez akkor, mikor arról van szó, hogy munkabér biztosíttassék, esetleg jogtalan beszámítási kísérletek ellen, mert éppen a munkabérnek jogtalan megrövidítése ezen a címen az esetek nagy részében nem kerül bíró elé és ha kerül is, a bíró döntéséig a keresetére utalt munkavállalónak és a hozzátartozóknak létét veszéyezteti. Ha nem helyeselhető tehát éppen a jogbiztonság és a visszaélések