Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 1. szám - Gróf Tisza István a munkásbiztosításról

25 vastag felsőruhák, keztyűk és respirátorok szerzendők be a munkások számára. Egy 1909. dec. 28-án kelt rendelet megkívánja, hogy a munkaadó saját költségén az ólommal dolgozó munkásokat időről-időre orvossal megvizsgáltassa. De még ezt a rendelkezést sem tartják be, mert egy felügyelő jelenti, hogy az ő kerületében 1911-ben tiz fazekasműhely közül csak három felelt meg az egészségügyi követelményeknek. Németországban a kerámiai iparra vonatkozólag külön rendelkezések nincsenek. Az ólommérgezési esetek száma a német üzemekben ismeretlen, mert nincs bejelentési kötelezettség eme betegségekre vonatkozólag. Hollandiában sincs törvény a 16 éven felüli munkások védelmére. Az ólommérgezési eseteket 1911 óta be kell jelenteni, tehát még nagyon korai volna összehasonlításokat tenni. 1913. év júniusában jelentették, hogy 1912-ben 84 és 1913ban januártól-májusig 32 ólommérgezési eset fordult elő. Az orvosi vizsgálat kétségtelenül kívánatos, de miért várnak vele, míg a munkás megbetegszik? Természetes, csak egy útja van annak, hogy az ólommérgezés rettenetes pusztításait megszüntessék és ez nemzetközi egyezmény volna, mely az ólom használatát a fazekasiparban megtiltaná. Hasonló egyezményt, mely a fehérphosphor használatát a gyufaiparban megtiltja, már megkötöttek és ezt már csaknem minden európai állam aláírta. Anyák védelme Berlinben. Célszerű anyavédelmi működést fejt ki Berlinben a »Deutsche Gesellschaft für Mutter- und Kinderrecht« a város különböző részein felállított gondozóival. A feldolgozott esetek száma 928. Az egyesület fiókjai a következő ügyekben jártak el: lakás, jogvédelem, munka, gyámság, házi-ápolás, támogatás, vidéki tartózkodás, orvosi segély. 353 anyát (szülés előtt és után) 6.689 ápolási napon és 220 gyermeket 3.970 ápolási napon látott el az egyesület. Az egyesület poliklinikát tart fenn nők és gyermekek számára, amelyet számosan látogattak. Március óta az egyesület havi folyóiratot ad ki, amely nemcsak felvilágosítja a tagokat az egyesület szabályairól, hanem anyavédelmi és gyermekjogi általános kérdéseket is fejteget. Szifilitikus idegbetegségek hivatás szerint. Kétféle agy-, illetőleg hátgerincbántalom van, melyeket csaknem .kizárólag olyanoknál észlelhetünk, kik előzetesen szifilitikusan fenőztettek ; ezek a betegségek a hátgerincsorvadás és az agylágyulás. Hogyha ezekben a betegségekben szenvedőket hivatásuk szerint osztályozzuk, megállapíthatjuk a szifilis és a hivatás közti összefüggést. Ily vizsgálatokat végzett Boos orvosjelölt a porosz állami elmebetegstatisztika felhasználásával (1900—1908). E kérdés vizsgálata egyúttal felderíti a civilizáció romboló hatását eme betegségek elterjedésére. Ezek a vizsgálatok azonkívül felvilágosítást adnak arra nézve is, vájjon sérülések befolyással vannak-e ezekre a betegségekre. A vizsgálatok mutatják, hogy az ipar minden ágában, továbbá a kereskedelem, a biztosító intézeti üzem, a vendéglős- és korcsmaipar van legerősebben képviselve a paralitikusok és a hátgerincsorvadásban szenvedők között, míg a földmíveléssel és erdészettel foglalkozók, valamint a rokonfoglalkozási ágak statisztikája a legjobb. Ama hivatásokban, melyekben legkevesebb a szifilitikus beteg, egyúttal legkevesebb a szifilitikus idegbeteg is. A hátgerincsorvadásban és agylágyulásban való megbetegedésre vonatkozólag az átlagnál magasabb számokat mutatnak az építőipar, a fémfeldolgozó ipar és a ruhaipar. Érdekes, hogy a szabóiparban működő nők is gyakran szenvednek hátgerincsorvadásban. A postahivatalnokoknál emelkedő tendencia észlelhető. A vasúti üzemben legnagyobb az arányszám a mozdony- és vonatvezetőknél. Hogy a hajózás tekintélyes számmal szerepel, nem csodálható, ha tekintetbe vesszük eme üzemnél a szifilitikus megbetegedések magas számát. Magas számot mutat még a tisztikar, míg a legénység megbetegedési száma csekélyebb. Az akadémikus foglalkozásúak nem maradnak a tisztikar mögött. Legtöbb eset található a jogi fakultáson, azután következik az orvosi kar, míg a theológiai és bölcsészeti szak csak alacsony számokat mutat. Ez úgy látszik az életmóddal függ össze. Magas számokat mutatnak továbbá a betegápolók és ápolónőK, masszörök és bábák. A zenészek és színészek magas megbetegedési számát ezen hivatások viszonyai magyarázzák. Hogy a tanulók alacsonyabb számmal szerepelnek, könnyen magyarázható abból, hogy a szifilisz csak a magasabb korban váltja ki eme ideges utómegbetegedéseket. A hivatás tehát a szifiliszre és a nevezett idegbajok egyikére különböző mértékben ad alkalmat.