Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 10. szám - Az angol munkásbiztosítás 2. [r.] Szervezet és végrehajtás

352 Munkásügyi Szemle parlament az állam pénzéből a 21/2 shilling fedezésére szükséges összeget is engedélyezte, ami természetesen ugyancsak a biztosítási választmányhoz folyik be. Szanatóriumi segély céljára 1 shilling 3 pence-t (1 K. 50 ft) kapnak a biztosítási választmányok biztosított iagonként és évenkint a fentemlített arányban a betegsegélyző pénztártól és az állampénztártól. De az orvosok még ebből is kivívtak maguknak 6 pence-t ellenszolgáltatásul azért, mert elvállalták, hogy tuberkulotikus betegeket kezelnek, ha e betegeket nem ápoltatják szanatóriumokban. Azonkívül az állam tagonként évente 1 penny-t fizet szanatóriumi segélyezésre, de ezt az összeget tudományos tuberkulózis tanulmányozás céljaira lehet fordítani, aminthogy az első évben erre a célra tették is félre. Igazgatási költségekre 1913 ban a biztosítási választmány minden pénztártól l1/2 pence-t (15 fillért) kapott tagonkint azonkívül e már többször említett arányban járul a költségekhez az állam. A szanatóriumi alap említett bevételeitől kell fedezni a szanatóriumi ápolási költségeket. Természetesen a postai biztosítottak, továbbá a hadsereg és a tengerészeti biztosítás pénztárai is fizetik a megfelelő járulékokat a választmányoknak. Végül, a községi testület önkéntes járulékokat is adhat a biztosítási választmányoknak. Amint már említettük az összes kényszerjárulékokat közvetlenül a biztosítási hivatal pénztárába fizetik te és azután a különböző szervek számláját a rájuk jutó részszel megterhelik. A biztosítási választmányokhoz ilymódon 1913. évi május hó 31-éig kerekszámban 1,370.000 font sterlinget (32.880000 koronát) utaltak át. Minthogy a biztosítási választmánynak a területén élő összes biztosított személyek betegségi és szanatóriumi segélyéről gondoskodnia kell, a postai biztosítás tagjainak lajstromán kívül a terület betegsegélyző pénztárának összes tagjairól készített egy, illetve több lajstromának is kell lennie, amelyből pontosan kitűnik a tagjárulék és a tagoknak összes betegségi esete, hogy esetről-esetre meglehessen állapítani, mikor merítette ki a tag a segélyigényét. A betegsegélyző pénztári tagok lajstromát az egyéni járulékkimutatással kétfős lapon köteles a betegsegélyző pénztár a választmányhoz beküldeni. Az egyik lap a biztosítottaknak az egyes pénztárak szerint rendezett mutatójába, a másik a tagokat kezelő orvosok szerint rendezett mutatóba kerül. Szanatóriumi segély. »Szanatóriumi segély«-nek nevezik azt a kezelést, amelyben a tuberkulózisban, vagy a kormány által megállapított más betegségekben szenvedő biztosított személyek részesülnek a biztosítási alap terhére. Ezidőszerint a szanatóriumi segély csak tuberkulózisban szenvedők részére szorítkozik. A biztosítási választmányok kötelesek az összes tuberkulotikus biztosítottaknak szanatóriumi segélyt nyújtani, de ezt a segélyezést kiterjeszthetik a biztosítottak hozzátartozóira is. A szanatóriumi segélyt háromféleképen lehet megadni: 1. szanatóriumokban, kórházakban, vagy más intézetekben való kezelést; 2. tuberkulózis klinikákon vagy más intézetekben a rendelő órák alatt való kezeléssel; 3. a betegek lakásán. A biztosítási választmányoknak nincs joguk arra, hogy szanatóriumokat építsenek, vagy más módon megszerezzenek, hanem csak intézetekkel, vagy hatóságokkal egyezségeket köthetnek biztosított személyeknek a szanatóriumokban leendő felvétele tárgyában. A tuberkulózis kérdés tanulmányozására szervezett külön bizottság azt a javaslatot terjesztette elő, hogy rendszerint községi hatóságok vállalják magukra azt a föladatot, hogy területük egész népességére vonatkozóan tuberkulótikusok kezelésére szolgáló intézményeket létesítsenek és hogy a helyi biztosítási választmány a községi hatóságot a biztosítottak