Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 10. szám - Az angol munkásbiztosítás 2. [r.] Szervezet és végrehajtás

350 Munkásügyi Szemle sorban arra számítottak, hogy a hozzájuk tartozó biztosításra kötelezett személyekkel a törvény alapján elért állandó érintkezésük révén megnyerhetik őket tisztára kapitalista biztosítási céljaiknak, főleg az életbiztosításnak, másodszor azt remélték, hogy ügynökeiket részben a betegsegélyző pénztárak pénzéből, tehát a törvényes kényszerjárulékokból fogják fizethetni. E társaságok óriási apparátusa az ország minden zugában elhelyezett, százezrekre menő ügynökei hatalmas előnyt biztosítottak nekik, a sokkal szegényebb és természetszerűen sokkal lassabban működő demokratikus munkásszervezetekkel szemben és 1912. év végén olyan roszszul állt a dolog, hogy az a veszély fenyegette a szociális biztosítást, hogy a biztosító társaságok az összes biztosításra kötelezett személyek túlnyomó többségét hatalmukba kerítik, miért is a biztosítási hivatal kénytelen volt külön rendelettel a tagoknak egyik pénztárból a másikba bizonyos időtartamon belül való átlépését rendkívül megkönnyíteni, hogy eképen módot adjon a munkásszervezeteknek arra, hogy legalább némiképen pótolják azt, amit elmulasztottak. E körülményeknek az összes betegsegélyző pénztáraknak tagokért folytatott őrületes versenye lett a következménye, és a pénztárak még csak nem is gondolhattak arra, hogy a tagok fölvétele tekintetében válogatósak legyenek. A legtöbb esetben a tagokat orvosi vizsgálat nélkül vették fel, csupán a tagoknak oly írásbeli nyilatkozata alapján, hogy semmiféle krónikus betegségben stb., nem szenvednek. Ennek az lett a következménye, hogy a postai biztosításnak alig maradt más tagja, mint a különösen egészséges munkások, akik önző érdekből léptek be oda, továbbá, a még teljesen indifferensek, akik merő lustaságból mulasztották el, hogy valamely betegsegélyző pénztárba belépjenek. Tehát az a probléma, amelyet a postai biztosítás képezett volna, tulajdonképen alig van. Ámde más probléma került ennek a helyébe. A postai biztosítást bizonyos mértékben biztosító szelepnek tervezték, amelynek az lett volna a hivatása, hogy a betegsegélyző pénztáraknak fizetőképes működését tegye lehetővé. Már most azonban, a biztosító szelep eldugult, mert hiszen mindazok a rossz életviszonyok között élők, akiket a betegsegélyző pénztárakból a posta révén távol akartak tartani, bejutottak a betegsegélyző pénztárakba. A betegsegélyző pénztárak tényleges pénzkezeléséről még nem közöl a hivatalos jelentés adatokat. De a betegsegélyző pénztárak egy része a kötelező biztosításra fordított első negyedévi némely kiadásairól már tett közléseket. Ezek szerint 4,300.000 taglétszámú betegsegélyző pénztárak kerekszámban 400.000 font sterlinget (9,600.000 koronát) fordítottak táppénzsegélyre és 76.000 font sterlinget (1,824.000 koronát) gyermekágyisegélyre. Pénzügyi igazgatás. A pénzügyi igazgatásnak nem az az alapja, hogy a járulék elsősorban a betegsegélyző pénztárakhoz folyik be és onnan a biztosítási rendszer többi szervéhez, hanem megfordítva: a járulék a biztosítási bélyegek eladása révén előbb a biztosítási hivatalnak, tehát a központi államhatóságnak pénztárába folyik és onnan kerül le a biztosítás egyéb szerveihez. A betegsegélyző pénztárak kötelesek negyedévenkint, illetve egy nem régiben kibocsátott rendelet szerint, félévenkint összes tagjainak bélyeggel ellátott biztosítási igazolványait a beragasztott bélyegek értéke és személyosztályok szerint rendezve, a megfelelő számviteli kimutatással a biztosítási hivatalhoz beküldeni. A hivatal — miután az igazolványokkal végzett, különböző műveletek révén a számviteli kimutatás helyes voltát ellenőrizte, — elsősorban a betegsegélyző pénztárak javára írja a tagjaik igazolványaira ragasztott bélyegek péneösszegét és azután az állami pótlékot is.. A betegsegélyző pénztárnak e követeléséből küld a hivatal a szükségletnek.