Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 9. szám - Az angol munkásbiztosítás. 1. [r.] A betegség esetére való biztosítás a gyakorlatban

320 megszerzésre irányuló csalás, erre irányuló kísérlet vagy, végrehajtott csalás, orvosi bizonyitvány hamisítása, táppénzek tudatos, jogtalan igénybevétele stb. stb., végül azonban »fontos tények elhallgatása« a belépési nyilatkozatban. A vizsgáló bizottság megállapította, hogy sok pénztár ezt az utolsó rendelkezést arra használja, hogy a nekik nem kedves és kívánatos, vagyis testileg kisebb ellenállóképességgel bíró tagokat kizárja. így zárták ki a tagokat, akik «elhallgatták«, hogy egyszer elájultak, vagy már kórházban is -voltak, hogy rövidlátók stb. Mindezeket különösen azok a pénztárak teszik, amelyek a törvény életbeléptekor valóságos hajszát űztek, hogy annyi tagot fogjanak, amennyit csak lehetséges. Önkényuralom az ügykezelésben. A vizsgáló-bizottság arra a meggyőződésre jutott, hogy a beígért demokrata-önkormányzat a valóságban hazugság és csalás. A szakszervezeteknél és a régi munkássegélyző-egyleteknél, ahol a régmúltból gyökeredző demokrata berendezkedés állott fenn, ez a biztosítási törvény végrehajtása után is megmaradt, de a kapitalista-biztosítótársaságok óriási segélypénztáraiban, amelyeknek tagjai az ország minden részében és zugában szét vannak szórva, demokrata kormányzatról szó sincs. Eklatáns példája ennek a »Prudential« biztosítótársaság betegsegélyző pénztárának alapszabálya, amelyet a biztosítási-bizottság jóváhagyott. A pénztárak hivatalnokai a vezetőség általneveztetnek ki és a tagok által el nem mozdíthatók, az elöljáróság maga vagy élethossziglan, vagy hosszú időre van kirendelve, utóbbi esetben újra választható. A pénztár legfőbb intéző hatalma a közgyűlés (a tagok milliói), kezében van de 12 tag határozatképes! Hozzájön ehhez, hogy a »Prudential« társaság ügynökeinek tízezrei a pénztár tagjai és természetesen az igazgatók parancsára szükség esetén a közgyűlésen résztvesznek és vezényszóra szavaznak stb. Más hasonló jellegű nagy'pénztáraknál ugyancsak nem állanak jobban a dolgok. A pénztári tagok milliói teljesen védtelenül vannak kiszolgáltatva néhány autokrata önkényének. Mindehhez hozzájárul a pénztári tag — a biztosítási-bizottsághoz irányuló — felebbezési jogának megakadályozása. A jogtalannak vélt táppénzmegvonás, kizárás stb. ellen irányuló felebbezés sok pénztár által minden módon megnehezíttetik az alapszabályokkal, a felebbezés költségeinek fedezésére szolgáló biztosíték letételének kötelezettségével, boszantó formalizmussal stb. Ezáltal számtalan biztosított elesik a jogától. Ez különösen az asszonyokra vonatkozik, akiknek terhesség, vagy nemi betegség esetén a pénztár férfi vezetőségével kell tárgyalnia. A segítség itt sürgősen szükséges. Tüdővész. Az összes biztosított szolgáltatások között a tüdővészesek kezelése a legsilányabb és egyáltalán ki nem elégítő. Ezt a kezelést az 1912. július hó 15-iki törvény rendelte el. Hogy a rendelkezésnek megfelelhessenek, a 124 biztosítási-választmány és ugyanannyi helyi hatóság derüre-borura kidolgozta a legkülönfélébb terveket és azután megkísérelték azokat egymással összhangba hozni; 150 »tüdővész-hivatalnokot« alkalmaztak és ugyanannyi »tüdővész-klinikát« nyitottak meg, mintegy 250 intézetet, vagy épületet sietve »szanatóriumnak« alakítottak át és 8.000 ágygyal láttak el; mintegy újabb 20 épületet mintegy 8.000 ágygyal tervbe vettek és néhány tízezer beteg tényleg valamilyen »gyógykezelésben« részesült. Bármily elismerésre méltó ez a nagy fáradozás, az tény, hogy a tüdővészben szenvedők kezeléséről való[ gondoskodás még mindig az előkészítés kezdeti stádiumában van és sok beteg a részükre biztosított kezelést 21/2 év után sem kapja meg. A tuberkulózis meggátlása érdekében pedig mi sem történt. Még rosszabb, hogy a betegsegélyezés mai rendszere mellett a kellő