Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 9. szám - Az angol munkásbiztosítás. 1. [r.] A betegség esetére való biztosítás a gyakorlatban

314 Munkásügyi Szemle nagyobb alapossággal. A bizottság elnöke Sidney Webb volt. A bizottság által leszűrt fontosabb eredmények röviden összefoglalva a következők: A rendszer működése. A bizottság legfontosabb megállapítása az, hogy a rendszer működik. A rendszer rendkívüli bonyodalmai, a súlyos kezeléstechnikai feladatok és nehézségek, a sietség, amelylyel a gyakorlatba átültették, már önmagában sem kicsinyelhető. Nem egyszer úgy látszott, hogy az egész összeroppan, de a nehézségeket legyűrték. Majdnem az össszes járulékot behajtják; a biztosítottak 97;7«-a elismert egyesületi tag, a biztosítottak 78—95u/o-a az egyes körzetek orvosainak lisztáján fel van véve és betegség esetén orvosi segélyben és táppénzben részesül. Az Egyesült Királyságban az év minden munkanapjára 18.000 font sterlinget fizettek ki táppénzben, 4.500 fontot gyermékágyi segélyben és a tüdővészesek kezelése is valamelyes előrehaladást mutat. Hogy az évi 20 millió fontnak felhasználása mily hasznot jelent az egyénre és a társadalomra, az meg sem becsülhető. Emellett eltörpülnek a rendszer hibái. De ez nem jelenti, hogy ezeknek a hibáknak feltárása és vitatása elodázhatatlan ne legyen. a) A bélyeglerovás. A járulékok behajtása várakozáson felül, akadály nélkül történik. Itt-ott késlekedik, vagy elhanyagolja egy-egy munkaadó a bélyegek felragasztását; egy-két, a nők jogaiért szilárdan küzdő, semmiféle adót fizetni nem akaró, egy pár íávoleső vidéken levő farmer, néhány kismester, egyes keménynyakú »uraság«, ki cselédjeiért a járulékot nem akarja fizetni, néhány gazda, a ki fiait és leányait dolgoztatja, húzódozik a járulék terheitől. De ezek elszigetelt esetek. A fenyegető és félelmes organizált ellenállás nem következett be. A legtöbb esetben a munkaadók — hála a kedvező gazdasági konjunktúráknak - abban a helyzetben voltak, hogy a járulékterhet a fogyasztókon behajtották. A munkások a bérlevonásba ellentállás nélkül belenyugodtak. Sok esetben, különösen cselédeknél, a munkaadók a munkás járulékait is maguk fizették. Néhány esetben azonban megkísérelték a munkaadók valamelyes módon a terhet a munkásokra áthárítani, vagy az egész járulékot tőlük levonni, különösen ott, ahol a munkás alacsony bére miatt kisebb, vagy egyáltalán semmi járulék fizetésére nincs kötelezve. A munkások akár félelem, akár tudatlanság miatt gyakran kárt szenvedtek ily esetek miatt. De a fődolog mégis csak az, hogy a munkások zöme, az alkalmi munkások egy kisebb körének kivételével, a drágaság ellenére, az új megterheléssel nem helyezkedett szembe. A szakszervezetek sem tettek kísérletet, hogy a terheket a munkaadókon behozzák. Az új megadóztatás egész nagy rendszere eddig csak 730 bírósági eljárást tett szükségessé. b) A segélyek fizetése. A 13,700.000 biztosított - akik közül 11,000.000 Angolországra esik — segélyeinek fizetésére létesített roppant szervezet szintén működött. A 23.500 elismert egyesületnél és ezek autonóm helyicsoportjainál hetenkint átlag 80.000 új táppénz és 18.000 gyermekágyi segélyigényt támasztottak; a segélyszolgáltatások esete heti 250.000—300,000 és ezek összege egy héten 150.000 font. A 23.500 pénztár kezelése természetesen különböző gyorsaságú és teljesítőképességű volt, de általában az esetek */e-éről azt mondhatni, hogy a biztosítottak kielégítő gyorsasággal és rendszerességgel jutottak segélyeikhez. Ha az orvosi bizonyítványok kiállítása gyorsan történt és járulékhátralék nem volt, az igényt gyorsan kielégíttették. A bizottság konstatált azonban olyan eseteket is, hogy a szegényügyi hatóságoknak kellett pártfogásába venni a biztosítottakat, megvédendő a legnagyobb nyomortól, mert heteken keresztül kellett várniok a segélyekre. A késedelem oka rendszerint az igényjogosultság feletti huzavona, vagy bizonytalanság volt.