Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 8. szám - Megjegyzések az ipari bírósági javaslathoz

280 Munkásügyi Szemle tékesség hiánya címén magától már el nem utasíthatja. Szükséges ez azért, nehogy előálljon e gyors elintézést követelő ügyeknél is az a szomorú igazságügyi viszonyaink között nem ritka jelenség, hogy több bíróság ellentétes határozatának Scyllája és Charibdise között egy-egy szerencsétlen ügy évekig hányódik és oly későn jön érdemi megoldás alá, hogy akkor már a nyertes félen is alig segít, illetőleg amidőn az ellenfél változott viszonyainál fogva a marasztaló ítélet is már csak üres malaszt, amelynek végrehajtása anyagi kielégítéshez nem vezet; másrészt az óhajtott pótlást az indokolja, hogy ennek határozott és világos kijelentése nélkül a javaslat 24. §-ában foglalt általános rendelkezés dacára sok vitára adhatna alapot, hogy a Pp. 12. §-ának helyes szabálya a rendes bíróságok és az iparbíróságok között is a maga teljességében érvényesülhet és erre a hatásköri jogviszonyra is kiterjed-e. A javaslatnak az iparbíróság ülnökeinek minősítésére és megválasztatásának feltételeire vonatkozó rendelkezésein épen az iparbíróságok színvonalának emelése érdekében szintén némi változtatást találunk kívánatosnak. Ha ugyanis azt akarjuk, hogy a létesítendő bíróságok az ítélkezés magasabb feladatának kielégítő ellátására alkalmasak legyenek és hogy a bíróság minden tagja lehetőleg fejlettebb ítélőképességű és szélesebb látókörű egyén legyen, minden eszközzel arra kell törekedni, hogy úgy a munkaadók, mint a munkavállalók legképzettebb és legintelligensebb, legönállóbban gondolkodó elemeit biztosítsuk az intézmény számára, még ha ezzel a passzív választói jogot bizonyos tekintetben esetleg szűkebbre is vonjuk, miután a teljes jogegyenlőség is csak annyiban indokolt egy-egy érdekeltségi körön belül, amennyiben ebből az összességre előny háramlik. Ebből a szempontból véve pedig túl messze megy a javaslat, amidőn 11. és 13. §-ainak egybevetett értelme szerint ülnökké választhatónak mondja ki mindazon munkaadókat is, akik rendszerint legalább egy munkavállalót alkalmaznak. A munkásbiztosítási bíróságok eddigi működése nevezetesen bizonyságát adhatja annak, hogy hazai viszonyaink között ezen rendelkezés hogyan válnék be és ez az eredmény a munkaadók körében a választhatóság ily széles kiterjesztését távolról sem igazolja, miután a hasonlóan az ipari érdekeltség köréből vett egész munkásbiztosítási ülnöki státusnak legalacsonyabb műveltségi fokon álló, legelfogultabb és teljesen szűk látókörű tagjai rendszerint éppen az ilyen önálló kismesterek közül kerülnek ki, akik gyakran egészen szánalmas szerepet visznek, ami természetes magyarázatát leli abban, hogy a törpe üzem szűkös gazdasági viszonyai között önművelődésre módjuk és alkalmuk a saját erejükből nincs, a munkavállalók körében otthonos, azt a szervezettséget pedig, amely az erők összegyűjtésével az egyes tagok szellemi szükségleteinek kielégítését is könnyebben nyújtja és tagjainak képességeire és ismeretkörére is fejlesztőleg hat, nagyobbára nélkülözik. Ezzel szemben a munkavállalók legértékesebb és a munkásbiztosítási bíráskodásban jól bevált azon osztályát, amely épen nagyobb képességeinél és magasabb intelligenciájánál fogva társai közül kivált és amely a munkásszervezetek vezetőségében helyezkedett el, de amely az összes munkavállaló osztályok bizalmát is leginkább birja és időbeosztása fölött legszabadabban rendelkezik, a javaslat 11. §-ának azon valószínűleg egyes hatalmas munkaadó egyesületek kívánságára1) felvett intézkedése, hogy választói joggal csak azok birnak és így választhatók is csak azok, akik legalább egy év óta, vagy megszakítások esetén 2 év óta a törvény hatálya alá eső üzemben foglalkoznak oly módon, hogy a foglalkozás időtartamának kiszámításánál 3 évnél régebb időre visszamenni nem szabad, az ülnö') Lásd így a »Magyar vasművek és gépgyárak országos egyesülaté«-nek véleményét a Szterényi-féle 1908. évi javaslat azonos tárgyú részeire nézve Az ipartörvény módosítása- című' id. munka XIV. kötetének 468-469. lapjain.