Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 1. szám - Szolgálati szerződés. Észrevételek a Magyar Polgári Törvénykönyv Tervezetének III Rész. 11. Cím 1. Fejezetéről

6 Munkásügyi Szemle Szolgálati szerződés. Észrevételek a Magyar Polgári Törvénykönyv Tervezetének III Rész. 11. Cím 1. Fejezetéről. Irta: dr. Pap Dezső, min. osztálytanácsos. 1299. §. A szolgálati szerződéshez fűzött jogkövetkezmények értékét döntő jelentőséggel befolyásolja az a körülmény, miképpen állapíttatik meg e szerződésnek tényálladéka. Ettől függ ugyanis, hogy a gazdasági szempontból tényleg »szolgálati« viszonyban álló munkavállalóknak mily széles rétegére terjedhetnek ki a szóban levő szerződési typussal kapcsolatban a munkavállalók védelmére megállapítani kivánt jogkövetkezmények. Lehetetlen azonban e részben tiszta képet nyernünk, ha a szolgálati szerződésnek tulajdonított tényálladékkal kapcsolatban nem vizsgáljuk meg azt is, miként állapítja meg a T. a vállalkozási szerződés és a megbízás tényálladékát (az alkuszi szerződésről és a díjkitűzésről egyszerűsítés kedvéért itt nem beszélünk), miként állapítja meg nevezetesen azokat a határvonalakat, melyek e szerződési typusok tényálladékait egymástól elválasztják. I. Ami nevezetesen azt a kérdést illeti, mennyiben különböztethető meg a T. szerint a szolgálati szerződés a megbízástól, e részben a következőket állapíthatjuk meg: A T. kiemeli a háztartási, gazdasági és üzleti teendőket a többi teendők köréből és az előbbieknek szolgáltatására irányuló visszterhes munkaszerződést jelöli meg a katexochen szolgálati szerződésnek. (1299. §. első bekezdés). Azt mondja azonban, hogy az ily tárgyú visszterhes szerződés lehet megbízás is. ha a felek azt ily szándékkal kötötték (1363. §. második bekezdés). Miután magától értetődik, hogy e szándékot annak kell bizonyítani, aki arra hivatkozik, a T. szövegezése szerint a törvényi vélelem a szolgálati szerződés mellett szól. Ez elhatárolás következő kifogásokra ad okot: Az a körülmény, hogy annak a kérdésnek eldöntésére, vájjon szolgálati vagy megbízási szerződés forog-e fenn, minden esetben a felek szándékára utal a T., tulajdonképpen azt jelenti, hogy sajátlagos, más szerződésektől és nevezetesen a megbízástól azt világosan megkülönböztető törvényi tényálladéka a szolgálati szerződésnek nincsen. Joggal érezvén a törvényi tényálladék megállapításának szükségességét, az 1299. §. első bekezdésében nekiiramodik a T. e feladat megoldásának: az 1363. §. második bekezdésében azonban lerontja azt, amit előbb alkotott és bízván abban, hogy e rombolás hatásainak mérsékelésére elég a szolgálati szerződés feltételezése érdekében felállított törvényi vélelem, lemondóan visszanyúl »a felek szándékára«. A »felek szándéka*, ha az világos kifejezést nyert, csakugyan alkalmas is a törvényben megállapított tényálladék hiányának pótlására: ámde világosan kifejezettnek a felek szándékát csak akkor vehetjük, ha azok a szerződésben kifejezetten utalnak arra, hogy szerződésüket erre vagy amarra a szerződésre vonatkozólag megállapított jogszabályok szerint kívánják megítéltetni. Hogy ez a jognak éppen szóban levő területén csak a legritkább esetekben szokott megtörténni, azt mondani sem kell. A T. szóban levő rendelkezéseinek megmaradása esetében különben egyenesen veszedelmes is lesz, ha az a jövőben sűrűbben fog megesni, mert szabadságára bízván a feleknek, hogy ugyanannak a munkaszolgáltatásnak kötelezéséhez két, oly különböző jogkövetkezményekkel felruházott szerződési typus közt választhassanak, minők a szolgálati szerződés és a megbízás: előrelátható, hogy a munkaadónak fölénye gazda-