Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 3. szám - Szolgálati szerződés. Észrevételek a Magyar Polgári Törvénykönyv Tervezetének. III. Rész. 11. Cím 1. Fejezetéről. (Befejező közlemény.)

86 Munkásügyi Szemle sok munka olyan, amelyről elmondhatjuk, hogy egyenesen az ember gyors megörlésére vezet. Ugyancsak nem felemelő és az emberi öntudatot emelő annak az embernek élete, akitől a vasárnapi nyugalom is megtagadtatott; ennek, a napi munka egyhangúságában őrlődő életére igazán találó az, hogy csak az alva töltött néhány órára szabadul fel a munka rabsága alól. Szolgálati szerződés. Észrevételek a Magyar Polgári Törvénykönyv Tervezetének III. Rész. 11. Cím 1. Fejezetéről. (Befejező közlemény.) Irta: dr. Pap Dezső, min. osztálytanácsos. 1305. §. E szakasz igen helyesen rendeli el, hogy a bérvesztési kikötésre a 836. §. szabályait kell megfelelően alkalmazni. Eszerint a bérvesztési érvényesíthetésének egyik feltétele az, hogy a szerződési kötelezettség nem teljesítése, vagy nem kellő teljesítése a munkavállalónak felróható ne legyen. Ugyanilyen értelmű rendelkezést tartalmaz a T. 826 §-a a szerződési bírság tekintetében, mely rendelkezés szerint ugyanis nem jár le a bírság, ha a késedelem, vagy kötelességellenes cselekmény az adósnak fel nem róható. A munkavállaló jogos érdekében felállított korlátozás azonban három irányban igényel még kiegészítést. Es pedig: 1. Kétes, vájjon az 1305. és 826. §§-ban felállított, említett szabályok kényszerítő, vagy diszpozitiv jellegűek és abból, hogy az 1314. §. a szolgálati szerződéssel kapcsolatban felállított azok közt a szabályok közt, melyektől eltérő megállapodásnak helye nincs, az 1305. §-ban felállított szabályt nem említi, mindenesetre, oly következtetés is vonhaíó, hogy attól — és ha attól, hát a 826. §-ban foglalttól is — eltérő megállapodásnak, igenis van helye. Oly magyarázat érvényesülése azonban e szabályok értékét éppen a szolgálati szerződéssel kapcsolatban, úgyszólván illuzóiruissá teszi. Az első követelmény tehát, hogy e szabályok kényszerítő jellege a szolgálati szerződéssel kapcsolatban világos kifejezésre jusson. 2. A megszolgált munkabér nem csupán bérvesztési megállapodás és szerződési bírság révén vonható el a munkavállalótól: elvonható az rendbüntetés útján is, amely éppúgy szolgálatába állítható ugyanis annak a célzatnak, hogy kötelezettségének nem teljesítése, vagy nem kellő teljesítése esetében a munkavállaló már megszolgált bérét is elveszítse, mint az említett másik két jogi kategória. Meddő dolog tehát, a munkavállaló szempontjából ezeket a kategóriákat egymástól eltérő módon korlátozni vagy azoknak éppen csak egyikét korlátozni, mikor igen jól kihasználhatók azok egymás helyett is. Ebből pedig az következik, hogy, ha korlátozzuk a szerződési bírságra és a bérvesztésre irányuló kikötést, az ebbeli korlátozást feltétlenül ki kell terjeszteni a rendbüntetésre irányuló megállapodásra is. Mit ér ugyanis, hogy T.-ünk mai 1305. és 826. §§-ai értelmében nem vehető fel ugyan pl. a munkarendbe oly rendelkezés, mely szerint az a munkavállaló, aki bármely okból (tehát hibáján kívül is) öt perccel késik, egy órára eső munkabérét elveszti, vagy annak megfelelő összeget tartozik szerződési bírságképpen fizetni, ha bennmaradhat a munkarendben az a rendelkezés, hogy aki bármely okból öt perccel késik, az rendbüntetésképpen tartozik egy órára eső bérének megfelelő összeget fizetni. Ha különleges törvényeink szerint a rendbüntetés címén behajtott összeg nem is a munkaadót illeti és így az ő szempontjából nem^ mindegy az, bérvesztés, szerződési bírság, vagy ellenkezőleg, rendbüntetés címén rövidítheti-e meg a munkabért, a munkavállaló szempontjából az eredmény teljesen azonos