Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 3. szám - Túlfeszített munka, hosszú munkaidő

83 mítva az irodai munkát is, az arányszám 20"5 illetve 27"4 százalék. Az egyegy betegségi eset tartamát tekintve azt találta, hogy a szövőiparban a betegség tartama a férfiaknál 6'6 nap, nőknél 8'6; a ruházati iparban 4*8 és TI, a kereskedelemben és irodai foglalkozásban a betegségi napok száma férfiaknál 4'1 és nőknél 6'3. Kétségtelenül kívánatos lenne, az ifjak testi ellenállóképességének megóvása érdekében, a nehéz munkát meg nem engedni és szükséges, hogy a korhatár, melynél nehéz munka már végezhető, felemeltessék. Hogy milyen hatása van a fizikai munkának a testalkatra és hogy mily mértékben öröklődnek a szülőkről az ily tulajdonságok a gyermekekre, ez egy olyan probléma, amely a legnagyobb figyelmet érdemli. A vasművek olvasztó-kemencéinél dolgozó munkások rendszerint magas termetűek, jól kifejlettek és erős izmúak, de a legtöbbje nem azért ilyen, mert a munkája edzette meg így. Erős, egészséges testi készséggel kerülnek ezek a munka útjára és a tisztességes munkabérük lehetővé teszi izomrendszerűk továbbfejlesztését. Hasonlítsuk össze ezekkel a szövőiparban dolgozó munkásokat, akik alacsony termetűek, csenevészek, fizikailag fejletlenek. Azt mondottam, hogy a fejlődés kora az életnek veszélyes korszaka. Fiúgyermekek a 16-ik életévük körül rohamosan nőnek és ugyanakkor testsúlyukban is gyarapodnak; a leánygyermekeknél, mindez egy, vagy két évvel korábban megy végbe és ezektől az évektől kezdve a fejlődés állandó a 26-ik életévig. A 26 év után már megszűnik a növés, úgy a férfiaknál, mint a nőknél, de a testsúly gyarapodhatik és a mellkas tágul. Erismann számos mérést eszközölt Oroszországban és tapasztalta, hogy a moszkvai gyári munkások úgy testmagasság, mint testsúly tekintetében hátrányban voltak a mezei, vagy egyéb foglalkozási ágakban alkalmazottakkal szemben. A textilmunkások mellkasa minden esetben szűkebb volt, mint a kelmefestőké, vagy a szabadban dolgozó munkásoké. A posztószövőkről, az összesekről, elmondható, hogy alacsony termetűek és szűkmellűek. Erismann szerint a testi fejlettség kevésbbé függ össze annak a vidéknek sajátosságával, ahol az emberek születnek, mint inkább attól függ, hogy milyen foglalkozást űznek. Ezek az észleletek fontosak, mert érdekes problémákat vetnek fel. Eltekintve egyéb befolyásoktól, a testmagasság, melyet valaki elér, függ az átörökléstől, a táplálkozástól, a környezet és a foglalkozás sajátosságaitól. Ebben az értelemben mondhatni, hogy a magas testalkatra a hajlam az egyén születésekor megvan és ennek megfelelőleg megvan a csontrendszer erős fejlettsége, bár ugyanazon családban, ugyanazon körülmények között, a család néhány tagja alacsonyabb termetű is lehet, mint a többi. Ha fiatal egyéneknél időlegesen megszorítjuk a táplálkozást, a csontok mégis növekednek, de ez a testszövetek rovására történik. Ismerjük ezeket a jelenségeket betegségi eseteknél. Hosszabb ideig tartó táplálkozási zavar megakasztja a növekedést és hátráltatja a fejlődést. Ismert dolog, hogy néhány hónapi jól táplálkozás, rendszeres időbeosztás és testigyakorlatok mellett, melyeknek a fiatal és gyenge újoncainkat alávetik, ezek rohamosan egészséges külsejű, jól kifejlett emberekké alakulnak át. Jó táplálék, friss levegőn való foglalatoskodás, testgyakorlatok, a 17—25 életévekben különösen jó hatással vannak a testi fejlődésre és ezek ellentétei ugyanolyan károsak. A munkaidő, a munka természete és a munkateljesítés körülményeinek vizsgálata mellett, figyelmet kell fordítani a munkások otthoni életére és a táplálkozás kérdésére, továbbá, hogy hogyan telik el a munkaközi szünet, valamint a rendelkezésre álló hálóhelyekre is. Eltekintve a kérdés morális vonatkozásától, a túlzsúfoltságnak a munkásosztály egészsége és fizikai képességére gyakorolt káros hatásait sem szabad szem elől téveszteni.