Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 2. szám - Nemzetközi Munkásbiztositás Magyarországi Egyesülete. Jegyzőkönyv

80 saját felelősségére olt és úgy szerezze be, ahol és amint ezt a kellő gondosság figyelembevételével megteheti. Ebben az esetben tehát már nem a sürgős szükség kérdése, hanem az a döntő, hogy egyáltalán szükséges volt-e a magánúton igénybe vett gyógytényező. A pénztárt ugyanis csak az ilyennek szükséges és bebizonyította költségei terhelhetik. III. A m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal 1913. évi szeptember hó 26-án kelt 1912. P. 38413. számú ítélete. ítélet: A m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal a felebbezést elutasítja, az I. bíróság ítéletét helybenhagyja. Megokolás. Igénylő 1912 évi június 17-ik napján dr. Németh ]. c—i pénztári orvos bizonyítványa alapján, amely a sz—i fürdő használatát föltétlenül szükségesnek nyilvánította, a fürdőbe való sürgős beutalását kérte a pénztártól, azzal a hozzáadással, hogy hivatali szabadságát július hó 1-ső napjával kezdve^ kapta. A pénztár igénylőt nyomban megvizsgáltatta a főorvossal, aki a beutalást sürgősen szükségesnek nem találván, igénylő az orvosi tanács elé utaltatott.^ Az orvosi tanács a vizsgálatot június hó 22. napján foganatosítván, azt a véleményt nyilvánította, hogy igénylő hátgerincsorvadásban szenved, ennek a bajnak pedig sem gyógyulása, sem enyhülése a fürdőkurától nem várható. Igénylő ezután, a pénztár határozatát be nem várva, elutazott Sz - ra, amit a pénztárnak be is jelentett. A pénztár igazgatósága pedig, 1912. évi július hó 28. napján 9.735/1912. szám alatt elutasító határozatot hozott. A pénztár igazgatóságának elutasító határozata ellen irányuló felebbezéséhez igénylő csatolta dr. N. I. sz—i fürdőorvos bizonyítványát. A pénztár igazgatósága a felebbezés alapján újból és saját hatáskörében intézkedett az igény tárgyában és azt elutasította és pedig az 1907: XIX. t.-c. 59. ,§. utolsó bek. alapján azzal a megokolással, amely szerint igénylő sürgős szükség nélkül vett igénybe oly gyógyintézetet, amelylyel a pénztár egyezséget nem kötött. Igénylőnek ismételt felebbezése folytán a pör a Munkásbiztosítási Választott Bírósághoz felterjesztetvén, az I. bíróság a pénztár határozatát megváltoztatva, igénylő részére összesen 246 koronát megítélt, azért mert a fürdő használatát a pénztári főorvos és orvosi tanács véleményével szemben az általa meghallgatott orvosszakérték véleményéhez képest szükségesnek, a kiadási tételeket pedig bizonyítottnak vette. A m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal a pénztár felebbezése folytán felülbírálta az I. bíróság ítéletét és ennek rendelkezését helyesnek fogadta el. A felebbviteli bíróság azonban helyesnek fogadta el az I. bíróság íteletét az orvosszakértők véleményéből merített abbeli megokolása alapján, amely szerint igénylőnek a szóban levő fürdőre szüksége volt. Ezt a véleményt megerősítette az állami munkásbiztosítási orvosi tanácsnak a felebbviteli eljárás során beszerzett véleménye is. Kérdés tárgya ezek után csak az, hogy nem kell-e igénylőt jogvesztesnek tekinteni az 1907: XIX. t.-c. 59. §. utolsó bekezdése alapján azért, mert a pénztár határozatának bevárása nélkül utazott el Sz—ra. Az idézett §. értelmében kétségtelen ugyanis, hogy igénylő a pénztár engedélye nélkül más úton beszerzett fürdőzéssel járó költségeinek megtérítését, sürgős szükség esetén kívül nem igényelheti a pénztártól (M. kir. állami Munkásbiztosítási Hivatal birói tanácsának 10 sz. elvi határozata). A felebbviteli bíróság a sürgősség fenforgását megállapította. Az állami munkásbiztosítási orvosi-tanács véleménye szerint ugyanis sürgős volt a fürdőre utazás annyiban, amennyiben természetes szénsavas vizű fürdőhelyek csak a nyári idényben használhatók. Emellett helyesen utal az I. bírósági ítélet is arra, hogy igénylő, aki igényét 1912. évi június hó 17. napján terjesztette elő a pénztárnál és előbb főorvosi, majd tényleg 1912. évi június hó 22. napján orvosi tanácsi vizsgálatnak is alávetette magát, július hó 20. napján történt elutazása idején már sürgős szükség hatása alatt cselekedett, annyival is inkább, mert szolgálati szabadsága lejártától is kellett már tartania. Egyébként a pénztár később hozott elutasító határozata folytán a pénztár határozatára való további várakozása tárgytalannak is bizonyult. A szerkesztésért felelős: KIS ADOLF. - Főmunkatárs: Dr. SASVÁRI JÓZSEF.