Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 21. szám - A kollektív szerződés

848 Munkásügyi Szemle A kollektív szerződés. Irta: Ágoston Péter. IV. A kollektív szerződés tartalmának nem felsorolására van szükség, mert ezt a gyakorlatból könnyen meg lehet tudni, hanem e tartalomnak olyan megállapítására, mely szerint a kialakult tartalom elemei osztályozhatók, a lényeges elemek a lényegtelenektől elválaszthatók. Ebből állapítandó meg azután, hogy mely tartalmi kellékének kell e szerződésnek lennie. E feladatnak a nehézségei abban vannak, hogy a kollektív szerződés, dacára annak, hogy nem szolgálati szerződés, mégsem mellőzheti ennek lényeges határozatait. A kollektív szerződésben szó van: munkaidő, bér, túlórák, felmondás, ünnepek, munkarendről és egyebekről is, jóllehet ezek a szolgálati szerződés alkotó részei. De szó van a tanoncok alkalmazásáról, munkaközvetítésről, békéltető bizottságokról, a kollektív szerződés érvényességének területéről, bértarifáról, tarifabizottságokról, szervezetlen munkások alkalmazásáról, sztrájkról és sztrájkpénztárról, a kollektív szerződés megtartásának ellenőrzéséről stb. De szó lehet arról is, hogy a kollektív szerződést kötő munkáltatókat hogyan védik meg a munkások a többi munkáltató versenye ellen (trade label). A kollektív szerződés tartalmát ez az exemplifikatif felsorolás nem meríti ki. Bajos is egy keletkezésben levő intézmény tartalmát felsorolni, sokkal könnyebb e tartalmat a szabályozandó jogviszonyok szempontjából felosztani. E tekintetben adva van az a felosztás, mely szerint a kollektív szerződésben vannak olyan határozatok, amelyek a munkásság nagyobb számára, és olyanok, amelyek az egyes munkásra vonatkoznak, illetve olyanok, amelyek a szolgálati szerződésbe átmennek, s olyanok, amelyek nem mennek át. Ez a gondolat az alapja Sinzheimer felosztásának,1) aki individuális és szolidáris elveket különböztet meg a kollektív szerződésben. E felosztás alapgondolatát tehát az a meggondolás vezeti, hogy a kollektív szerződés tartalmának részben át kell mennie a szolgálati szerződésbe. Miután ez a gondolat csak a kollektív szerződés érvényességének kérdésével kapcsolatban dönthető el, tehát aszerint fogja ezt a felosztást valaki helyesnek tartani, amint szükségesnek tartja a kollektív szerződés egyes pontjainak a szolgálati szerződésbe való felvételét, vagy nem. A tartalom felosztásának kérdése összefügg tehát azzal a kérdéssel, hogy a munkáltató viszonya más az egyes munkáshoz, mint a munkások összességéhez. Világos, hogy az összességet érdeklő kikötésekre és megállapodásokra az összességet képviselő s ez által kiküldött vezetőséget a mai jogelvek szerint inkább kell jogosítottnak tekinteni, mint az egyes szolgálati szerződésekre vonatkozó megállapodásokra. Eszerint tehát, ha a képviseleti elvet a mai jog szerint alkalmazandónak tartja is valaki, ezt inkább csak az összességet érdeklő szerződési kikötésekre teheti. Az itt említett felosztás nem érinti a kollektív szerződés tartalmának olyan felosztását, amely inkább technikai. Ily alapon osztja fel a kollektív szerződést Wölbling öt csoportra, Kobatsch négyre, Lotmar háromra. Az első szerint2) e csoportok a következők: a) a békekötelezettség; b) a felek általános viszonyának szabályozása (a szervezkedési kötelesség, munkakimutatások, a közösségek szervei stb.); c) a szolgá. lati viszony; d) átmeneti intézkedések; e) szerződés technikai határozatok (a kollektív szerződés tartama, megújítása stb.). Kobatsch3) sze>) Sinzheimer: Arbeitsnormenvertrag: I. 30. 1. *) Wölbling: Die gesetzliche Regelung des Tarifvertrags : 484. 1. 3) Kobatschnak a 29-ik némst jogászgyűlés elé terjesztett véleménye.