Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 20. szám - Szociális egészségügy. A XIV. nemzetközi alkoholizmus elleni kongresszus Milánóban. (1913. szeptember 22-től 27-ig)

832 Munkásügyi Szemle a körülmény, hogy az 1907. XIX. t.-c. 45. §-a szerint is az ötévi elévülési idő kifejezett, csak a betegsegélyező járulékok kirovásától számíttatik. Minthogy tehát arra nézve, hogy a bejelenteni elmulasztott alkalmazottak után még ki nem rótt járulékok is öt év alatt évülnek el, törvényes intézkedés nincs, ennélfogva azokra a rendes magánjogi elévülés az irányadó. BALESETBIZTOSÍTÁS. Feloldás mellőzése elsőbíróság hatásköri túllépése dacára. A m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal 1913. F. 513. szám alatt 1913. évi június hó 30. hozott végzése. Végzés : A m. kir. állami munkásbiztosítási hivatal a fölfolyamodást el­utasítja. Megokolás: Az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár igazgatóságának 1912. K. 3.687/2. számú határozatát, amely igénylőt állandó jára­déki igényével elutasította, 1912. évi február hó 17. napján kézbesítették neki. Az 1912. évi szeptember hó 2. napján igénylő a b.-i munkásbiztosítási választott bíróság elnökénél azt a fölebbezési kérést terjesztette elő, hogy kése­delmének igazoltként elfogadásával, a pénztár határozata fölülbíráltassék és részére járadék megítéltessék. Az I. bíróság az igazolási kérelmet elutasította. Az I. bíróság végzése ellen igénylő fölfolyamodással élvén, a fölebbviteli bíróság mindenek előtt megállapította, hogy szabálytalanul járt el az I. bíróság elnöke akkor, amikor az igazolás kérdésének elbírálását a vezetése alatt álló bíróság határozata alá bocsátotta, ahelyett, hogy azt első fokon maga elbírálta volna. Igaz ugyan, hogy az elj. rend. nem tartalmaz olyan kifejezett rendelkezést, amely a pénztár határozata ellen irányuló fölebbezés késedelme esetén használt igazo­lás elbírálását a munkásbiztosítási választott bíróság elnökének föladatává tenné. Ennek a fölfogásnak helyessége azonban az elj. rend. 238. §-ának abból a ren­delkezéséből következik, amely az igazolási kérelemnek az elnök által vissza­utasítását és az elnök ilyen végzése ellen használható jogorvoslatokat szabá­lyozza. Semmi rendszerbeli jelentősége nincs annak, hogy az igazolási kérelem érdemi elbírálását más bírósági szervre kelljen bízni, mint amely megfelelő eset­ben a visszautasítás jogkörét a rendtartás kifejezett szabálya alapján gyakorolja. Ezzel szemben igaz ugyan, hogy az elj. rend. 239. § a értelmében az iga­zolás kérdésében, amely a fölebbezéssel egybekapcsolandó, mind a választott bíróság, mind az állami munkásbiztosítási hivatal, a fél valószínűsítő adatai alap­ján határoz; ez a §. tehát az igazolás érdemi elbírálásának szabályozásánál mel­lőzi a választott bírósági elnök külön megemlítését. Ennek a §-nak azonban csak az az értelmezés adható, hogy a választott bíróságnak és az állami munkásbiztosí­tási hivatalnak az igazolás tárgyában való határozatát szabályozza, arra az esetre, ha ezek egyáltalán abba a helyzetbe jutnak, hegy jogszerűen határozhassanak, ami az előbb idézett 238. §. értelmében csakis a munkásbiztosítási bíróság elnö­kének végzése ellen irányuló jogorvoslat alapján történhetik. Mindamellett az ón­ban, hogy ezekhez képest az I. bíróság túllépte hatáskörét, amikor az igazolás elsőfokú elbírálásába bocsátkozott, noha erre az elj. rend. 238. §-a 3. bek. sze­rint csakis az elnök végzése ellen irányuló előterjesztés esetén nyílt volna jog­köre, a fölebbviteli bíróság mégis mellőzte az I. bíróság végzésének az elj. rend. 344. §. ut. e. bekezdése és első bekezdése 1. pontja alapján való föloldását. Figyelemmel ugyanis arra, hogy az I. bíróság végzése, amely különben is az I. bíróság elnökének szavazatával jött létre, magának az elnöknek végzését csak fokozatilag haladja meg, másrészt pedig a végzés ellen a m. kir. állami munkás­biztosítási hivatalhoz nyitva álló fölfolyamodás kellő utat enged a netán vélt jogsérelmek orvoslására, ezeknél fogva az ügy érdemi befejezését elodázó föl­oldást mellőzni és az igazolás tárgyában érdemleges határozatot hozni kellett. TudOmÉSUl! A .Munkásügyi Szemle' • Muwiiqjyi. szerkesztősége és ki­adóhivatala 1913. november 4-én V., Falk Miksa-utca 5. sz. alá költözik. A szerkesztésért felelős: KIS ADOLF. - Főmunkatárs: Dr. SASVÁRI JÓZSEF.

Next

/
Thumbnails
Contents