Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 20. szám - Szociális egészségügy. A XIV. nemzetközi alkoholizmus elleni kongresszus Milánóban. (1913. szeptember 22-től 27-ig)

Munkásügyi Szemle 825 Tekintettel arra, hogy az Áll. Munkásbiztosítási Hivatal biztosítási tanácsa az Országos Pénztár ama feliratát, hogy ezen költségek mely számla terhére írandók, csupán egy ezutáni ülésében fogja elintézni, mindaddig, míg az Állami Munkásbiztosítási Hivatal erre vonatkozó döntése folytán ezen ügyben végleges álláspontot foglalna el az Országos Pénztár, oly határozatot fogadott el, hogy utasítja számvevőségét és összes helyi szerveit, hogy a baleseti sérültek kórházi ápolásából felmerült ápolási díjakat a következőképpen számolják el: 1. Ha a baleseti sérült ápolása 28 napon belül befejeződik, akkor az egész ápolási költség a betegsegélyezési számla terhére írandó. 2. Ha a baleseti sérült ápolása 28 napnál tovább tart, de 10 héten belül nyer befejezést, akkor a betegsegélyezési számla terhére írandók az első 28 napi kezelés költségei és az ezutáni költségekből a tagnak házi ápolás esetén kijáró táppénzének megfelelő része, az ezen felüli összegek pedig — egyelőre — a baleseti kezelési számla terhére »10 héten belül felmerült kórházi ápolási díjkülönbözetek* címe alatt könyvelendők el. 3. Ha a kezelés, illetve kórházi ápolás 4 hét után, de 10 héten belül nyerne befejezést, a 10 hét utáni ápolási díjak és költségek teljes egészükben a baleseti számla terhére írandók. Gyógyszerészek és fceíegsegélyző pénztárak. A német gyógyszerészek a Kiéiben f. évi augusztus havában tartott 42. német gyógyszerészkongresszuson behatóan foglalkoztak a gyógyszerészek és a betegsegélyző pénztárak egymás közötti viszonyaival, M napirend egyik pontja az a javaslat volt, hogy a német gyógyszerész-egyesület elnöksége járjon el a felső közigazgatási hatóságoknál, hogy a kisebb gyógyszertárak által a betegsegélyző pénztárak részére adandó engedmény leszállíttassék. Vogt előadó a vita során elmondotta, hogy a birodalmi biztosítási törvény a német gyógyszerészek részére is egy határkő, de sajnos, nem sok jót várhatnak. A gyógyszerészek számtalanszor kérték a kormányokat, hogy a betegsegélyző pénztárak részére nyújtandó engedmény minimuma 5 százalékban állapíttassák meg általában és a kis gyógyszertárak érdekében mondassék ki, hogy a 25 márka negyedévi forgalomnál kisebb számlák után engedményt nem kell nyújtani. Kérték továbbá azt is, hogy a közigazgatási hatóságok a gyógyszerkereskedőktől beszerezhető gyógyárúk jegyzéket oly keretekbe szorítsák, hogy a kis gyógyszertárak létérdeke veszélyeztetve ne legyen. A birodalmi biztosítási törvény a betegsegélyző pénztárak és gyógyszerészek viszonyát, az előadó szerint, az utóbbiak hátrányára változtatta meg. A gyógyszerészek a kormányoknak őszintén és becsületesen kijelentették, hogy a betegsegélyző pénztárakat nem akarják kihasználni, vagy a pénztárakkal harcba szállni. A biztosítási törvény csak egy előnyt nyújt a gyógyszerészeknek s ez az, hogy a jövőben a pénztárak részéről a gyógyszertárak ellen irányuló törvényes boykott nem lesz lehetséges. De viszont a nagy pénztári szervezetek, a politikai hatóságokkal karöltve, mindig több utat és módot találnak, amelyen a törvényes határozmányokat a gyógyszerészek hátrányára megkerülik. Az önvédelem parancsolja, hogy odatörekedjenek minden erővel, hogy a betegsegélyző pénztárak kötelezve legyenek összes gyógyszerszükségleteiket kizárólag gyógyszertárakban beszerezni, s hogy lehetetlen legyen a szükséglet egy részét oly gyógyárú-kereskedőktől, akik nem gyógyszerészek, bevásárolni. A gyógyszerkereskedőktől beszerezhető árúk jegyzékének kibővítésére vonatkozó újabb rendelkezések a gyógyszerészeknek súlyos megkárosítása, különösen áll ez a kis gyógyszertárakra, mert a biztosítási törvény rendelkezései alapján a kis pénztárak mindinkább eltűnnek, s így a kis gyógyszertárak a nagy pénztáraknak kénye-kedvére ki vannak szolgáltatva. Ráadásul a porosz, bádeni és elzász-lotharingiai kormányok rendeleteket adtak ki, s mindhárom kormány egyöntetűen 10 százalék kényszerengedményt követel. A betegsegélyző pénztárak így további erős pozíciót nyertek arra, hogy csak a 10 százalék engedménynél kezdjék meg az alkut. Biztosra lehet venni, hogy a többi kormány is a 10 százalékos alapra fog helyezkedni. Csak abban teljesült a gyógyszerészek kívánsága, hogy a különlegességeknél engedményt nem követelnek. A boroszlói kongresszuson Frássdorf azt juttatta kifejezésre, hogy a pénztárak súlyt helyeznek arra, hogy a tagok jó és értékes gyógyszert kapjanak. Ezt a gyógyszerészek is kívánják, de az »értékes« fogalmát véleményük szerint nagyon különféleképpen lehet értelmezni. Azf is mondotta Frássdorf, hogy a betegsegélyző pénztárak el vannak határozva arra, hogy a kiváltságos helyzetet elfoglaló gyógyszerészeket legyűrjék s ez ismét támadás a gyógyszerészek ellen. A vállalati pénztárak azt mondták, hogy a 10 százalék engedmény semmi, legalább 20 százalék