Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 20. szám - Szociális egészségügy. A XIV. nemzetközi alkoholizmus elleni kongresszus Milánóban. (1913. szeptember 22-től 27-ig)

820 Munkásügyi Szemle Uzembesorozó Tanács. Az Országos Pénztár üzembesorozási tanácsa az üzemek újra való besorozási munkálatainak miként való végrehajtására javaslatot készített és azt elfogadás végett az igazgatóság elé terjesztette. A javaslat indokolására a Tanács felemlíti, hogy egyrészt az egyes iparok nem mindegyikénél érhető el a balesetek számának, illetve következményeinek csökkentése, másrészt pedig olyan egyéb mellékkörülmények is forognak fenn, amelyek nem teszik lehetővé, hogy az üzembesorozási munkálatok az egész vonalon egyforma intenzitással, egyforma módszerrel, egyforma eszközökkel és egyforma eredményekkel volnának keresztülvihetők. Evégből az üzemek 4 csoportba való osztását javasolják. Az I. csoportba tartoznának azok az iparok, amelyekben 1. a baleseteknek abszolút száma nagy, 2. amelyeknél az illető iparban foglalkoztatott munkások 1000-re eső balesetek száma magas, 3. amelyek magas elhárítási fokkal bírnak, 4. amelyeknél az úgynevezett üzletszerű besorozási elv alkalmazható, végül 5. amely iparág sok hasonló üzemmel, tehát nagy érdekeltséggel bír. Az e csoportba tartozó iparokra vonatkozólag azt javasolja a Tanács, hogy ezen iparágak üzembesorozási munkálata teljes intenzitással, az üzletszerű elv legintenzívebb felhasználásával vétessék munkába. A II. csoportba tartoznának mindazok az iparok, amelyekre az I. csoport alatt felsorolt ismérvek vonatkoznak, amelyek azonban Magyarországon mint önálló iparágak, nagy számban nincsenek képviselve. E csoportra vonatkozólag az a javaslat, hogy az Országos Pénztár ezen iparágakba tartozó nagyobb gyártelepeket egyelőre a szakbizottság előzetes összehívása nélkül tegye általános helyszíni vizsgálat tárgyává, míg a részletes vizsgálatok és a szakbizottságok összehívása későbbi időpontban tétessék folyamatba. A III. csoportba tartoznának azok az iparok, amelyekben a balesetek nagy számban fordulnak elő, amelyeknél azonban az elhárítási lehetőségek sikeres kihasználását személyzeti, költségbeli, hatásköri szempontok, valamint az üzletszerű besorozási elvnek az illető iparra való be nem válása lehetetlenné teszik. Az e csoportba tartozó iparágak volnának a vasúti üzemek, hajózási üzemek, építkezési üzemek. Ezekre nézve az a javaslat, hogy a feldolgozandó statisztika alapján a Tanács állapítsa meg azokat az elveket, melyek szerint lehetséges volna az ezen iparokban fennálló súlyos állapotokon segíteni. A IV. csoportba tartoznának mindazok az iparok, amelyekben az elhárítási lehetőségek vagy nagyon csekély mértékben, vagy egyáltalában nincsenek. Ezekre nézve azt javasolja a Tanács, hogy ezeket a szükséghez képest kérdőívek kapcsán, vagy egyszerű adminisztratív úton sorozzák be. A Tanács Il-ik javaslata az, hogy kéressék ki a szakbizottságok javaslata, vájjon mikép lehetne az illető iparágakban a feltűnő számú baleseteket kiküszöbölni, milyen kérdőívet állapítsanak meg az illető üzemek üzembesorozási adatainak bekérése alkalmából, továbbá, hogy miképp eszközöltessenek a helyszínelések és miképp bonyolíttassék le az adminisztratív úton eszközölt besorozás. A Tanács III. javaslata a személyzeti kérdéssel foglalkozik. Az Országos Pénztár igazgatósága némi módosítással a Tanács javaslatait elfogadta. Gyógyfürdő-szerződés. Az Országos Pénztár igazgatósága az Újvidékvárosi jódosfürdő és ásványvíz részvénytársasággal napi 5"02 K egységár mellett szerződést kötött. A gyógyfürdőben a görvélykóros, csúzos, köszvényes és angolkóros betegek helyeztetnek el. A budapesti kerületi munkásbiztosító pénztár székháza befejezés előtt áll. Az Országos Pénztár igazgatósága elhatározta, hogy a novemberben tartandó igazgatósági ülése előtt megtekinti a székházat és ugyanez alkalommal megnézik a már működésben levő pestújhelyi Munkáskórházat is. A Ferenc József kereskedelmi kórház betegsegélyző pénztárának alapszabályait az Állami Hivatal 1913. évi október hó elseji hatállyal jóváhagyta. A jóváhagyott alapszabályok szerint a pénztárnak tagjai lehetnek a kereskedelmi segédszemélyzethez tartozó mindazok az alkalmazottak, nemre, korra és honpolgárságra való tekintet nélkül, akik a pénztár működési területén székelő kereskedőnél és gyárosnál, kereskedelmi és iparvállalatoknál és részvénytársaságoknál, mint tisztviselők, könyvvezetők, pénztárosok, levelezők, kereskedősegédek, raktári felügyelők, utazók és egyéb hasonló minőségben akár állandóan, akár ideiglenesen, kisegítőképpen, vagy átmenetileg évi, vagy havi fizetéssel, amely évenként 2 400 koronánál nem több, vagy ugyanazoknál mint kereskedelmi gya-