Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 2. szám - Választójog és szociálpolitika

66 Munkásügyi Szemle dött és ennek nyomán kialakult Magyarországon is az ipari munkaadók és munkások osztálya. S e két osztály megszületésével, az ipari élet térfoglalásával megjelentek Magyarországon is ugyanazok a problémák, amelyeket a nyugat iparosodott államainak már előbb meg kellett oldaniok. A munkaviszony száz és száz kérdése vetődött fel, amelyek mind rendezésre és megoldásra vártak s amelyeknek rendezése és megoldása csakhamar nagyfontosságú társadalmi és állami érdek lett. De a felmerült problémák olyan törvényhozás asztalára kerültek, amelynek tagjai egy elavult választójogi törvény alapján jutottak megbízatásukhoz. Éppen azok az osztályok voltak kizárva a törvényhozás terméből az elavult választójog révén, amelyeknek érdekeit ez új problémák legközvetlenebbül érintették s amelyeknek ilyenformán a legtöbb hozzáértésük is van e kérdésekhez. S éppen olyan osztályok tagjai elé kerültek e problémák, amelyek, életkörülményeiknél fogva, teljesen idegenül és értetlenül állottak velük szemben. Az ipari munkásság teljes egészében ki volt rekesztve a törvényhozás terméből, még az ipari munkaadóknak is csak alkalom- vagy véletlenszerű képvisetük akadt, de távolról sem olyan, amelyet a maguk méltó osztályképvisetüknek tarthattak volna, ellenben az egész parlamentben uralkodtak a földbirtokos osztályok különféle rétegei s az ipari élettől szinte éppen olyan távol álló lateinerek. Nem csoda, hogy ami szociális alkotás ilyen körülmények között létrejött, az elkényszeredetten és többnyire súlyos hibákkal terhelten jött a világra. Az sem csodálatos, hogy ez a képviselőház, ha csak tehette, elkerülte a szociális problémákat egészen. Viszont felette érthető, hogy ez az egészségtelen állapot mindinkább éreztette nyomasztó hatását az így sújtott foglalkozási ágak valamennyi osztályával, elsősorban a legközvetlenebbül sújtott munkásosztálylyal s hogy az elégedetlenség napról-napra nagyobb lett. Az új választójogi törvény ezen a bajon hihetőleg segíteni fog. Bármilyen lesz is: ennek a két társadalmi osztálynak kétségtelenül megfelelő képviseletet fog adni. S ezzel bevonulnak a képviselőházba azok a tényezők, amelyeknek a szociálpolitikai törvényhozás kiépítése elsőrendű érdekük. Az eddigi lassú iram ezzel föltétlenül gyorsabbá fog válni. Azok a sok-sok esztendős szünetek, amelyek most következtek be minden szociálpolitikai törvény meghozatala után, nem lesznek többé lehetségesek. A meglévő törvények hiányainak és hibáinak pótlása és helyrehozása sem lesz tovább halogatható. A szociálpolitika meg fogja tartani bevonulását a képviselőházba és kétségtelenül sokszor és sokáig fogja lefoglalni annak idejét. Nemcsak jogunk tehát, hanem egyenesen kötelességünk, hogy most ezeken a szociálpolitikai hasábokon, éppen erre a kérdésre irányítsuk a figyelmet. Ha a szociálpolitika hazánkban eddig kevésbbé volt is a törvényhozás foglalkoztatója és inkább szakemberek érdeklődését és munkálkodását kötötte le és ha bizonyos is, hogy ezentúl ez másként lesz és a szociálpolitika problémái bevonulnak a törvényhozás termébe, mégis, vagy helyesebben éppen ezért e szakemberek és a különösen érdekeltek szakszerű közremunkálkodása nemcsak, hogy nem válik nélkülözhetővé, hanem éppen ellenkezőleg, még fontosabbá lesz. Ami, úgy véljük, még jelentősebbé teszi e lapok föladatát, még fontosabbá munkatársai buzgólkodását és még kívánatosabbá térhódítását. Mert hiszen az itt tárgyalt kérdések most már az elméleti megbeszélés kereteiből átlépnek a gyakorlati megvalósítás területeire és ezzel sokszorosra fokozódik a felelőssége mindazoknak, akik érdekeltségüknél, vagy tudásuknál fogva arra hivatottak, hogy a követendő út irányát kijelöljék. Tömérdek tennivalója lesz annak a törvényhozásnak, amely a most megalkotandó választójogi reform alapján fog összeülni. Csak egyedül az ipari munka területe mennyi hiány pótlását, mennyi hiba kijavítását teszi